Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Történettudomány, helytörténet - Kocsis Gyula: Kossuth és a 48-as hagyományok Cegléden

Nem tévedünk tehát, ha a források alapján azt mondjuk, hogy a testületté formálódó ceglédi százas küldöttség egyetlen célja eredetileg a Kossuth Alap létesítése volt, az alapban felhalmozódó pénzösszeget pedig a közoktatásban kívánták felhasználni. Ezt a célt szolgálta a Ceglédi Százas Küldöttség a fentebb idézett alapszabályban meghatározott eszközökkel. Maga az alapszabály az akkor már működő gyakorlatot fogalmazta meg és szélesítette ki. A "ceglédi ünnepnek" - így nevezték a január 24-i összejöveteleket - hamar kialakult a megismétlődő gyakorlat által ritualizált szokásrendszere. A megemlékezés egyik, esztendőnként visszatérő programpontja volt a Kajabusz álnéven a helyi lapba is író Forgács Endre református lelkész Kossuthot és a küldöttséget magasztaló hazafias költeményeinek felovasása. Már az 1883. és az 1884. évi közgyűlésen elhangzott eposzokat kinyomtatta a nyomda. Az ingyen, illetve a küldöttség egyik tagja (dr. Hegedűs Károly) költségén előállított nyomatokat 10 krajcárért árusították és az ebből származó bevételt a Kossuth Alapra fordították. Ugyanígy tettek Takács József református lelkész 1895-ben elmondott ünnepi beszédével is. 1888-ban az alapban összegyűlt összeg egy részével (100-100 fttal) a százas küldöttség alapító tagként belépett az Erdélyi és a Felsőmagyarországi Közművelődési Egyesületekbe. A turini út 12 évfordulóján, 1889-ben váratlan esemény történt a január 24-i közgyűlésen, amely a Kossuth Alapban gyűlő pénznek is újabb, habár szintén iskolai célú felhasználási irányt szabott. Ezen a napon a Népkörben folyó ünnepi ebéden felállt Dobos János mérnök (nem rokona a lelkésznek) és a következő felajánlást tette: "Magyarok Istene! világosíts föl az eltévedt lelkeket! Én csak egy porszem vagyok a nagy mindenségben, de amenyi e porszemtől telik, szívem minden érzelmével, lelkem egész hevével gyújtok szövétneket a magyar közművelődés oltárára. Vagyonom száznegyvenezer forintra megy, ezt egy Cegléden felállítandó Kossuth Gimnáziumra ajánlom föl. Esküszöm az élő Istenre, ha be nem váltom szavaimat, lelkemet úgy hordja szét a szél, mint a pelyvát!"

2 Honnan származik, miből fakad a többségében tanulatlan, éppen csak írni-olvasni tudó egykori jobbágyokban a nevelés támogatására, a közműveltség emelésére irányuló törekvés? Én azt gondolom, hogy a reformkor politikai vitáinak hozadékaként, a kossuthi érdekegyesítő politika eredményeként értékelhetjük a ceglédiek - és természetesen még számos más település lakóinak - ezirányú elkötelezettségét. A reformellenzéknek a polgári átalakulás iránt elkötelezett tagjai, a népnevelést stratégiai jelentőségű feladatnak tekintették, mert tisztában voltak azzal, hogy a feudális alávetettség béklyói által is alcsony tudati szintre szorított jobbágytömegeket csak képzéssel lehet a polgári állam öntudatos, a saját ügyeiben dönteni képes polgárává nevelni. Az ügy időben felismert fontossága lehet a magyarázata annak, hogy az 1848-as első népképviseleti országgyűlés augusztus 3-án napirendjére tűzte az elemi népiskolai törvénytervezetet, amelyet mindvégig nagy érdeklődéstől kisérve, rengeteg hozzászólással zajló átfogó és részletes vita után augusztus 12-én az alsóházban el is fogadtak.

3 A kutatás még adós annak a vizsgálatával, hogy a levert szabadságharc után, az önkényuralom évtizedeiben hogyan hatottak, mely részleteikben valósultak meg a törvény rendelkezései. A törvény részletező ismertetését mellőzve a most következőkben csak két olyan mozzanatot kívánok kiemelni, amelyek utóéletéről, megvalósulásáról a 48-as hagyományok körébe sorolható ceglédi adataink vannak. 1848 nyarán a népiskolai törvénytervezet vitája során természetesen szóba kerültek a törvény tartalmi kérdései is. Ezek egyikeként Bogdanovics Vilibáld a gyakorlati oktatás fontosságát, a kertészet- és gazdászat-tan hasznosságát kiemelve javasolta, hogy a községi közlegelőkből "tan263