Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Történettudomány, helytörténet - Kocsis Gyula: Kossuth és a 48-as hagyományok Cegléden

Kocsis Gyula Kossuth és a 48-as hagyományok Cegléden: a Kossuth Alap 1877. január 20-án a reggeli órákban egy különvonat indult a ceglédi vasútállomásról. Ezzel a vonattal utazott el 100 ceglédi polgár, akik a ceglédi függetlenségi párti választók nevében át akarták nyújtani az 1876 decemberében országgyűlési képviselőnek megválasztott, de olaszországi önkéntes száműzetésben élő Kossuth Lajosnak a képviselői megbízólevelet. Január 23-án érkeztek Torinóba, majd 24-én délben Baracconeba, Kossuth villájához. Itt Simonyi Ernő bemutatta Kossuthnak a küldöttséget, majd a lázas beteg id. Dobos János lelkész szónoklatában megismételte az önkéntes száműzött Kossuth hazahívását. A kormányzó hosszú beszédben indokolta meg hogy miért nem tér haza, majd pedig vendégül látta a küldöttséget. Bemutatta házát, könyvtárát, növénygyűjteményét, őslénytani különlegességeit, kertjét, virágházát. Bartha Ferenc polgármester, aki szenvedélyes szőlőtermesztő volt szőlővesszőket kért Kossuthtól. Míg Kossuth vendégeivel foglalatoskodott a városi dalárda jelenlévő tagjai az udvaron hazafias dalokat énekeltek. A ceglédiek január 25-én indultak haza Torinóból és Velence érintésével 28-án érkeztek haza Ceglédre. A küldöttség tagjai 1878. január 24-én, majd ezt követően minden évben ismét összegyűltek. Az 1879- január 24-én tartott közgyűlésen id. Dobos János lelkész azt javasolta, hogy az évi ünnepséget mindaddig tartsák meg, amíg a küldöttség tagjai élnek. A valódi szervezeti kereteket az 1884-ben elfogadott alapszabály teremtette meg. Ebben úgy határoztak, hogy a küldöttség mindaddig fent áll, amíg a rendes (a Kossuth látogatásán részt vett) tagok közül 10 életben van. A ceglédi 48-as és Kossuth hagyományokról sokan, sokféle megközelítésben írtak. A kialakított véleményeket sokféle - nemegyszer a napi politikai - tényező befolyásolta, így végletes megítélések is születtek. Az eddigi hozzászólások azonban nézőponttól függetlenül közösek abban, hogy a felszíni jelenségeket írták le, esetleg értelmezték, míg a társadalomban mélyebben zajló folyamatok iránt kevés érzékenységet mutattak. Mostani előadásomban a turini százak Kossuth kultuszának egy olyan összefüggését kívánom kiemelni, amely eddig elkerülte a kutatók figyelmét. Ez az összefüggés egy újabb eleme annak a jelenségsornak, amelyet Nagy Varga Verának és a jelen tanulmány szerzőjének kutatásai tártak fel, és amely a ceglédiek polgári mentalitásának különféle megnyilvánulásait mutatja be sokoldalúan. A baracconei látogatás első évfordulóján, 1878-ban összegyűlt küldöttség Kossuth Alap létrehozását határozta el. Már az első néhány esztendőben, a formális testületté alakulás előtt is az alapba fizetett összeg fejlesztése volt a küldöttség központi célja. Az 1884-ben elfogadott alapszabály is a Kossuth Alap fejlesztését jelölte meg a testület céljaként: 2.) "A 100-as küldöttség "Kossuth alap" cím alatt jótékony célú alapot gyűjt, a küldöttség tagjai s más helybeli, vagy vidéki polgárok s honleányok önkéntes adakozása, hagyományok, alapítványok elfogadása, felolvasások, hangversenyek, táncmulatságok és színielőadások tartása által. 3.) A "Kossuth alap" rendeltetése és célja szegénysorsú, jó magaviseletű, nemre és felekezetre való tekintet nélkül, elemi és polgári iskolai növendékek, úgy helybeli, mint vidékieknek segélyezése, azonban helybeliek a körülményekhez képest előnyben részesíttetnek."

1 262