Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Régészet - Ottományi Katalin: Későrómai kerámiagyártás a Dunakanyarban

Ottományi Katalin Késő római kerámiagyártás a Dunakanyarban A kerámiagyártás keretei átalakultak a késő római korban. A császárkor első három évszázadában működő nagy központi műhelyek, melyek ellátták kerámiával Pannoniát többnyire megszűntek Ugyanakkor a század második felének zűrzavaros viszonyai között a még működő nagyüzemek kerámiája is nehezen jutott el a bizonytalanná vált közlekedési útvonalakon a provinciába. Ez egyrészt az import edények csökkenésével Ш. megszűnésével járt, másrészt pedig a provincián belül is akadozott a katonaság ellátása. A 4. században mindezek következtében kis helyi műhelyek vették át Pannoniában a kerámiagyártást. Megpróbálták helyi anyagból pótolni a fém, üveg és sigillata importedényeket. Az utánzatok gyártása mellett, új technikák és formák jelentek meg. Ilyen újfajta díszkerámia egyrészt a mázas edény, mely a fémedények fémes fényét utánzó, különböző színű mázaival a tálaló és ivóedények nagy részét alkotta a 4. század közepétől. A másik díszkerámiát eredményező új felületkezelési technika a simítás Ш. a besimított díszítés, mely a fényes és matt felületek váltakozásával, különböző motívumok alkalmazásával éri el hatását Ez kicsit később, a 4. század utolsó harmadától lesz általános. A helyi műhelyek nemcsak új díszkerámiát gyártottak, hanem folytatták a korábbi, főleg főzésre használt házi kerámia gyártását is. Kidolgozásmódjuk természetesen kevésbé finom, iszapolásuk durvább, égetésük gyakran rosszabb minőségű, mint a 3. századi edényeké. Új díszítésként jelenik meg rajtuk a 4. század végén a bekarcolt hullámvonal. A technikai feltételek romlása, a sok kis helyi műhely működése eredményezte a 4. század második felében a kézzelformált kerámia számának növekedését is. Ez a kerámiafajta a római utaktól távolabb eső kisebb falusi telepeken négy évszázadon keresztül élt, a limes mentén viszont két évszázados szünet után most jelent meg ismét. Az uniformizált nagyüzemi, római típusok háttérbe szorították a 2. század közepétől az őslakosság szokásos edényformáit és technikáit. Ezek egyrésze éledt fel most a 4. század második felében, felszabadulva a római ipar nyomása alól. Tovább gyártják a megszokott római formákat is, de mellette feltűnnek, egyrészt az őslakosság régi kedvelt típusai pl. "S" profilú tál, tojásalakú nagy edény stb., másrészt régi díszítő motívumok és technikák ld. besimított díszítés, hullámvonalak stb. Ezt a helyi alapokra épülő, kis műhelyekben zajló kerámiagyártást színezte a 4. század utolsó negyedétől kezdve az egyre fokozódó barbár hatás. Egyrészt a szomszédos, quád, szvéb és szarmata hatásról beszélhetünk, ami békés úton, kereskedelem, beházasodás stb. is létrejöhetett, de betelepített népcsoportról is van tudomásunk a 4. század végén. Pl. markomannok 395-ben. Másrészt pedig új, keletről jött népcsoportok tűnnek fel a limes mentén. Ilyen a 380-ban foede ratiként betelepített keleti-gót - hun - alán népcsoport, kiknek szállásterületét itt a Dunakanyarban vélik felfedezni egyes kutatók, i E barbár népek új formákkal s technikákkal színezik a helyi provinciális kerámia anyagot. A szomszédos quád hatás főleg a kézzel formált kerámiában érződik ld. "szvéb fazék", ujjbenyomkodások, hornyolás, bevagdosás stb. A keletről jött népcsoportok inkább új "interregionális" formákat hoztak magukkal új díszítéssel együtt pl. galléros peremű 25