Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Történettudomány, helytörténet - Zomborka Márta: Egy kiállítás tervei

Zomborka Márta Egy kiállítás előkészítése Muzeológusi munkánk egyik alapvető része a nagyközönséggel való kapcsolattartás, kutatási eredményeink kiállításokon, tárgyak közvetítésével történő publikálása. Mindannyian tudjuk, hogy különféle okokból, de egyre csökken a kiállítások száma, egyre ritkábban kerülünk ilyen kihívás elé. Hosszabb időtartamú kiállításokat alig-alig tervezünk és építünk, akkor sem követik végig a megvalósítás fázisait a különféle múzeumi szakágak képviselői. A muzeológus, a restaurátor, a kiállítás-rendező más-más igényekkel és tapasztalatokkal közeledik a kiállítandó anyaghoz, s ha ezek összehangolása a tervezés időszakában nem történik meg, mindenki úgy érzi kompromisszumokra kényszerült, felemás az eredmény. A közelmúltban az országos múzeumok évfordulós nagy kiállításairól rendezett viták kapcsán terelődött újra a figyelem arra, hogy a muzeológusképzés, s a muzeológiai gyakorlat során sem tanulhattuk meg az alapvető kiállítás-tervezési és megvalósítási technikákat. A múzeumi kiállítások rendezését nem tanították a felsőoktatásban. Több-kevesebb sikerületlen kiállítást követően a saját kárunkon, vagy a figyelmesen szemlélt, jó kiállításokon okulva tanulhatunk bele ennek a műfajnak a technikai részébe. De ezt követően jönnek még az igazi szakmai nehézségek! Kiállításainkkal általában nem tudjuk igazán megmutatni, érzékeltetni, közölni azokat a tudományos eredményeket, melyeket kutatásaink során elméletben megszereztünk. Nem tudjuk áthidalni a hiányosságokat, betölteni a megfelelő tárgyak hiányából adódó "fehér foltokat", sokszor aránytalanságot közvetítünk a legszebb darabok előtérbe helyezésével. De még anyagbőség esetén sem törvényszerűen íródnak jó forgatókönyvek, az írott publikációk mesterei gyakran nem rendeznek jó kiállításokat. Mindezek miatt szeretném megosztani a nyáron megnyitni kívánt váci kriptalelet kiállítással kapcsolatos gondjaimat, itt szerzett tapasztalataimat a kollégákkal. Emlékeztetőül pár szóban a kiállítandó anyag jellegéről. 1731 és 1808 között több mint 300 váci ember temetkezett a domonkos kriptába, közülük csak mintegy 10 % az egyházi személy, a többi zömmel iparos és polgárcsaládok tagja. A klíma a tárgyakat és a tetemeket is megőrizte, megmaradtak a színes festések koporsókon és textileken, előkerültek korabeli használati tárgyak és szakrális temetési mellékletek, sok információ megmaradt a koporsók feliratain és a plébánián fennmaradt halotti anyakönyvben. A máshol legfeljebb töredékekből ismert díszes koporsókból itt 120-nál többet vittünk a múzeumba, emellett nagyszámú, datált, közel száz éven át követhető tárgysorozatok kerültek elő. Köznapi jellegüknél fogva e tárgyakat sehol nem őrizték, nincsenek példányaik a közgyűjteményekben. Az elmúlt három évben sok segítséggel jutottunk el odáig, hogy a tárgyak fertőtlenítve, konzerválva, sokuk már restaurálva várja sorsát. (Természetesen még százával igénylik a további műtárgyvédelmi munkát.) A kiállítás konkrét előkészítését egy éve megkezdtük, ennek szükségességét több minden indokolta. Amióta nyilvánosságra került a kriptaleletek híre, azóta folyamatos az érdeklődés, szakmabeliek és a nagyközönség egyaránt látni szeretné az előkerült tárgyakat, sokan a mumifikált tetemeket is. A feltárást és a feldolgozást támogató városi önkormányzat szintén igényelte, hogy 245