Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Néprajz - Molnárné Hajdú Margit: Virrasztás, végső búcsúztatás Nagytarcsán

Énekek: (15) Özvegyek éneke Dallama: Teremtő Istenünk 215. Irgalom Istene, búval vagyok tele, Vigasztalóm voltál, ezer jót halmoztál Folyton foly én könnyem árja, Házassági életemre, Mert azt ki volt éltem párja, De bú árad szívemre, Már koporsó zárja. Özvegyi létemre. Éltünk félelmedben, hú szeretetedben, Tapasztaltuk irgalmadat, Ránk áradott áldásodat, sok nagy jóvoltodat. Árva éneke Dallama: Uram, rosszul cselekedtem 194. Elvesztettem jó szülőmet, vagyok siralmas árva. Legfőbb földi jót tevőmet hideg sírhalom zárja. Megszűnt az én vigasságom, keserűség ifjúságom. Nincs már aki egyengesse göröngyös utaimat, Nincs, ki híven felejtesse emésztő bánátimat Óh az én legdrágább kincsem, áldott jó szülőm már nincsen. Ételt, italt, ruházatot, mindent tőle vettem; Meleg keblén elaltatott, vigasztalt, ha szenvedtem. Óh, de most már ezer bajban Árva fejem hová hajtsam? Az elhunyt emlékére Dallama: E sötét földi pályán 156. Felújul a fájdalom s forróbban siratunk E szomorú gyásznapon, drága mi halottunk! Az idő repül, szabad s mégsem gyógyul sebünk. Most is fáj a gondolat, miért nem lehetsz velünk! Mért hagytál el bennünket, akik úgy szerettünk? Mért hagytad itt helyedet üressen mellettünk? Ha majd elhantolnak, s nem néz ránk szemed, Nincs itt öröm, boldogság, sírba szállnak veled.

14 A többségében evangélikus vallású Nagytarcsán a magyar protestáns vallási kultúra megnyilvánulásának vagyunk tanúi. A gyülekezet megbecsülése, szeretete vette körül mindenkor a virrasztások eloimádkozóit, eloénekeseit. Ilyen volt egyik készséges adatközlőm, az 56 éves korában váratlanul elhunyt Bartos Pálné Fényes Mária, az egyházközség aktív prezsbitere, aki példás 160