Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Néprajz - Molnárné Hajdú Margit: Virrasztás, végső búcsúztatás Nagytarcsán

életével, a vallási közösségben végzett kiváló munkájával nagy tiszteletnek örvendett. Temetésén méltó pompával búcsúztatta a faluközösség és az egész gyülekezet. A lényegesen kisebb számú nagytarcsai római katolikusok is megadják a tiszteletet a lehető legszebb búcsúzással halottjuknak. Virrasztáskor a gyászolók egyedül vannak a templomban, a pap nincs jelen. Előimádkozó és előénekes nélkül minden imát és éneket közösen mondanak, énekelnek. Jegyzetek i Molnárné Hajdú Margit "Nagytarcsai parasztélet a bölcsőtol a koporsóig" с rész 7. fejezetében "A halál, temetés cím alatt a témát feldolgoztuk. Mivel a tanulmány megjelenése után több új adatot sikerült gyűjteni, saját tapasztalatot is szerezni az eseménysor részét képező, virrasztásról, a halott búcsúztatásának első állomásáról, ezért a fent írt dolgozatot most kiegészítjük. 2 Népviseletről van szó, öltözetük a cipőtől - csizmától a fejkendőjükig lenyűgözően szép, az alkalomhoz illő megjelenést biztosít. 3 Vasárnap vagy más ünnepnapon nem volt temetés. 4 Mivel most 1998-at írunk, kijelenthetjük, hogy a vizsgált időnek kb. 100 év a távlata. 1950-től figyeljük a nagytarcsai eseményeket. Az akkor 60 - 80 évesek elbeszélései 1890 tájára nyúlnak vissza. 5 A visszaemlékezők szerint mindig Kistarcsára mentek ebben az ügyben. A helyben élő asztalos nem készített koporsót. Ha "cifra kékre festett" gyermek-koporsóra volt szükség, azt az egyéb festett bútorok készítőjénél, a cinkotai Molnár Lászlónál rendelték. 6 A maradék bort a kertbe "löttyintették". A tányért pedig az ereszcsorgás alá ásták el azért, hogy aki a házba belép, rálépjen, tapossa, hogy a "halott nem jöjjön vissza". i A régebben élt öregek között sokan "meghagyták", hogy a széles gatyájukban" temessék el őket. Ez a ruhadarab a felső ruházathoz tartozott. Utcára is, de templomba is viselték. A legények ezt vették fel a sorozásra, de a "rukkolásra" is, még 1930 körül. Az idős asszonyoknak, férfiaknak még napjainkban is batyuba kötve áll a sublótban az "utolsó útra való" öltözet minden szükséges darabja. - A fiatal lányt a legszebb "vasalt" ruhájába öltöztették. Ugyanígy a legényt és a gyermeket is. s Ha volt asztal az első szobában, kivitték, hogy helyet biztosítsanak a szoba közepén. Az első szoba egyik rendeltetése az volt, hogy a családi eseményeket - amelyek vendégséggel jártak - itt rendezték meg. 9 Németh Katalin óvónő szakdolgozatából átvéve. io A férfi csak az énekeket kezdte. Az előimádkozó mindig csak nő volt. Most is így van, de ő éneket is kezd az imádság után. и Úgy találják, hogy a régi Szarvason kiadott énekes könyvben szebbek az énekek. - "Evangélikus keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Szarvasi AG. Hitv. Ev. Egyházközség, III. kiadás. 12 Vigasztaljátok egymást! FÉBE Ev. Diák. Egy. kiadása, 199113 Evangélikus énekeskönyv, Felelős szerk. és kiadó Dr. Káldy Zoltán, Egy. Ny. 816400,1982. 14 Evangélikus keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Szarvasi Ág. Hitv. Ev. Egyházközség. III. kiadás, Nyomtattatott Szarvason, Müller Károly nyomdájában, 1944. 161