Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Néprajz - Molnárné Hajdú Margit: Virrasztás, végső búcsúztatás Nagytarcsán

egyidóben megszűnt az otthoni felravatalozás. Ettől kezdve, miután az eltávozottat a régi szokás szerint otthon elkészítették a hosszú útra, koporsóba tették, a temetőbe vitték, ott tették a ravatalra és ott várta a végső búcsúzás idejét. Az a tény, hogy a halott nem töltött otthon egyetlen éjszakát sem, új helyzet elé állította a gyászolókat. Eleinte, mintha semmi sem változott volna, az elhunyt családjánál gyűltek össze imádkozni, énekelni. Úgy érezték, hogy eleget tesznek a vigasztalás kötelezettségének és a halottért való imádság, ének is megleli útját az Örökkévalóhoz. Ennek ellenére mégis hiányérzetük volt. Érezték, hogy változtatni kellene. 1977-ben, amikor Gulyás Pál bácsi meghalt, a lánya elhatározta, hogy súlyosan beteg édesanyja kímélése miatt engedélyt kér Győri János lelkész úrtól, hogy a templomban rendezhessék meg a virrasztást. A lelkész úr ezt szívesen megengedte és a későbbiekben maga is szorgalmazta, válasszák a virrasztás helyéül a templomot. Mivel ezt a helyszínt mindenképpen szépnek találták, nagyon hamar a templom lett a búcsúztatás e részének helye. A haláleset bekövetkeztét a rövid átmeneti idő után is a régi, évszázados módon, a harangzúgásból, a rokonoktól, a szomszédoktól tudta meg a falu. Ilyenkor az első kérdése mindenkinek az, hogy "mikor lesz a virrasztás?" - Rendszerint a temetés előtti este 5 vagy 6 órára jönnek össze. Amikor gyülekeznek, az elsőénekes Sebők György vagy Ladjánszki Mihály, a régi énekeskönyvből - nem az istentiszteleten használtból - az alkalomhoz illő éneket kezdi, н Mint a korábbi időkben, bemondja az ének számát, elkezdi az első sort, a gyülekezet bekapcsolódik, eléneklik valamennyi versszakát, ha 8-10 szakaszból áll is. Az imádság az asszonyok padjából hangzik el. A korábbi Agárdi Mihályné Fényes Katalin volt, a mostani Bartos Pálné Fényes Mária és Horváth Mihályné Sárosi Zsuzsanna. Közülük valamelyik olvassa fel az imát, amelyet a gyülekezet csendben hallgat s lélekben azonosul vele. Ezután az imádkozó kezd új éneket. Két-három ének után hangzik el egy 3-4 perces imádság. Mintegy 30-40 percig váltogatják egymást az imák és az énekek, amikor megérkezik a lelkész. Mielőtt ő átvenné a szerepét, az imakezdő elkezdi és a gyülekezet vele együtt elmondja az Apostoli hitvallást. Ennek záró mondata vigasztalásul hat a gyászolókra, amikor mondja: "Hiszem a test feltámadását és az örök életet." Ezután az orgona hangja is bekapcsolódik az ünnepélyes tiszteletadásba. A lelkész a szentélyen kívül, az oltár elé áll és néhány kegyeletes mondatot mond az elhunytról, imádkozik, majd a gyülekezet vele együtt mondja el a Miatyánkot. A lelkész által kezdett énekkel fejeződik be a virrasztás. Lenyűgöző a gyászolók nagyon szép éneklése, fegyelmezett megjelenése. Megható a gyertyákkal, virágokkal díszített evangélikus templomban az együttérzésnek, a részvétnek ez a megnyilvánulása. A virrasztás végén a hozzátartozók kérése szerint a lelkész úrvacsorát oszt. Ilyenkor csak azok maradnak a templomban, akik ebben részesülni akarnak. A gyülekezet nagyobbik része az orgona hangjai mellett kivonul, hazamegy. így fejezik ki együttérzésüket a virrasztásra összegyűltek akár gazdag, akár szegény volt az eltávozott. A temetés előtt egy órával még egyszer összegyűlnek a gyászolók a templomban. Az esti vir157