Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Néprajz - Korkes Zsuzsa: Non-verbális kommunikáció a párválasztás és a lakodalom szokásrendszerében

Ezek a gesztusok, mozdulatok kiegészülhettek "tárgyi jelekkel és szimbolikus-analógiás cselekvésekkel is, mellyel sok mindent tudtul tudtak adni az érdekelteknek....tudta azoknak esemény-, állapot- és válaszjelző jelentőségét. Többnyire a szerelmi élet körébe tartozó kérdések s az ezekre adott válaszok ezek a szimbolikus cselekvések" - írta Szendrey Ákos.

4 A téma rendkívül szerteágazó, így jelen tanulmányban most csak az emberélet fordulóihoz kötődő szokásokból, ezen belül is elsősorban az udvarlás és lakodalom témaköréből hozok példákat. Udvarlás, lánykérés, jegyesség A 14. életévét betöltött leány nagylánysorba lépett, bálba, fonóba járhatott, fogadhatta a legények közeledését. Vidékenként más és más formában hozták a lányos szülők a közösség tudomására, hogy lányuk eladósorba lépett. Szeged környékén azt mondták, hogy a fölserdülő lányt már nem lehet az ágy alá dugni. Első vérzése után a régebbi időkben Szeged-Alsóvároson az utcára néző padláslyukba, vagyis a napsugár közepére piros csövű kukoricát akasztottak. Gondos tápai, gyevi anya ilyenkor már megvásárolta lányának eljövendő kérője számára a jegykendőt.5 A szegedi tanyák közt az utcára eső ereszfalon kifeszített spárgára húzott cérnagurigák jelezték, hogy a leánynak kész a kelengyéje.

6 Őriszentpéteren és Baracskán, amikor a leány eladósorba lépett és a szülők jelezni akarták, hogy most már szabad a kapu a legénylátogatóknak, az apa ölnyi magas oszlopot ásott a ház elé.i A legény számtalan jellel hozta tudomására a kiszemelt lánynak, hogy szeretne neki udvarolni, a lány is különböző jelzésekkel adta tudtára a legénynek, hogy szívesen veszi vagy elutasítja közeledését. Az Alföldön piros almával kínálta meg a legény a kiválasztott leányt, s ha ez az almát még ott előtte megette, jele az udvarlás elfogadásának.

8 A falusi fiatalság számára az ismerkedés, a párválasztás egyik fontos színtere volt a fonó. Részletesen olvashatunk a fiatalság udvarlási szokásairól Lajos Árpád Este a fonóban című tanulmánykötetében. "A legényeket először az orsólesés, orsó-guzsalyrablás érdekelte. Ha aztán megkaparintották az orsót vagy a guzsalyt, csókot szüreteltek. De a legény nem érte be a nagybani orsó-, guzsalyrablással. Kereste párját a lányok közt. Akit magának kiválasztott, azzal szemben kissé túlzott határozottsággal lépett fel. Leszakította az orsóját a fonalról, elkaparintotta a zsebkendőjét. Ha komoly szándékkal lépett fel így, s a lány részére sem volt a legény közömbös, már megvolt az első siker: a lány a zsebkendőt azzal az ígérettel kérte vissza, hogy ad helyette mást, vagy nem bánta, ha a zsebkendője a fiúnál marad. Az orsót pedig csókkal kiváltotta. Azokon a tájakon, ahol a guzsaly fejét bojtokkal díszítették a lányok (barkóság, matyóság, alsó Hernádvölgy), a legény bicskával levágta a bojtot, s megtartotta a maga részére pipa-vagy ostorbojtnak. A lány nem bánta, sőt örült ennek a legénycsínynek. A fiú, ha látta, hogy fellépését a lány szívesen veszi, akkor a megkedvelt lány mellé üldögélt le. Ezt a hozzáülést - bár feltűnt - a többiek természetesnek, rokonszenvesnek tartották és közeledést láttak benne. A lány a hozzáülő legénynek biztatást adott. Hozzásimult, neki ejtette le az orsót. Az egyre bizalmasabb viszony jele volt a legény felkérése, hogy segítsen a fonásban. A matyóságnál, ha a fiú a guzsaly egyik talpára ült a lány mellé, vele átellenben, komoly szeretőnek számított. "Tanyás legény"-nek hívták, mert mindig ott tanyázott a lány guzsalyán. "9 A vegyes fonóházakban az asszonyoknak, anyáknak jó alkalmuk nyílt a fiatalok megfigyelésé148