Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Néprajz - Korkes Zsuzsa: Non-verbális kommunikáció a párválasztás és a lakodalom szokásrendszerében

re. Ha a fiús anyának tetszett az a lány, akihez a fia vonzódott, vagy menynek valót talált benne, apró mesterkedésekkel, célzásokkal igyekezett útjukat egyengetni, igazgatni egymás felé. Az összeboronálásnak egyik módja volt a "gedabérszedés", amikor is a fiús anya elkérte a fonás köz­ben használt nyálítót (aszalt vad szilva) a lányos anyától. Ha tetszett a nászasszonynak való, ak­kor ezt meg is kapta. Az egymással rokonszenvező anyák egymás mellé, vagy legalábbis egymás közelébe szerettek ülni. Erősen kínálgatták egymást egyszerű csemegékkel: kukoricamáléval, pattogatott kukoricával, aszalt gyümölccsel. A friss kenyérrel való kölcsönös kínálgatás már a szülők legkomolyabb vágyait és szándékait jelentette. 10 A fonóházakban játszott különböző játékoknál, - mint pl.a Kútba estem, Fordulj bolha, Megy a kosár - a legény is és a lány is a szeretőjét hívta ki, ezzel is jelezve kapcsolatukat. A játék végén pedig megcsókolták egymást. A fonóból távozó legényt a lány kikísérte, ahol egy rövid ideig együtt lehettek. A sokáig távolmaradó leányt társai figyelmeztették, hogy túlment az illendőség határán. Kitették a guzsalyát vagy letekerték a fonalat az orsójáról. Tátrai Zsuzsanna erről így ír: "Igen érdekes és jellemző, hogy a közösség előtt zajló udvarlás volt az elismert és jóváhagyott pár­keresési forma. A bujkálni próbáló párokat kifigyelték, megvetették, kigúnyolták mindaddig, amíg valamilyen jellel tudtul nem adták szándékuk komolyságát." n A fiatalok közötti kapcsolat nyílt vállalásának egyik sajátos jelével találkoztam Zsámbokon. Mikor a legényeket katonának sorozták és aki bent maradt, regruta lett, annak a kalapjára nem­zetiszínű, lila, sárga pántlikát kötöttek. Aki nem maradt benn, annak csak sárgát. Ez volt a szé­gyenpántlika. Este regrutabált rendeztek. Bál után a legény hazakísérte a lányt, leoldotta a szala­gokat a kalapjáról és a lánynak adta. Ezekkel a szalagokkal díszítette a lány a kötőjét, nemzetiszí­nűből többet tett. Ha sok volt a pántlika, akkor a hajába is tett és a ráncoska (blúzfajta) befűzőjé­be is fűzött. Mondták is a faluban az asszonyok, hogy látszik is, hogy ennek a lánynak katona a szeretője, mert mindenhova nemzetiszínű szalagot tett. 12 Elkötelezettség jele volt egymás kölcsönös megajándékozása. "A szerelmi ajándékok és jelek igen fontos szerepet játszottak az udvarlásban. A gesztusokhoz bizonyos tárgyak kapcsolódtak. A tárgyak szerelmi ajándék mivoltát a rávésett feliratok is igazolják. Ez a szimbolikus tartalmú tár­gyi világ igen szűk."i3 Legszokásosabb szerelmi ajándék volt a legény részéről a cifra guzsaly, csörgős orsó, a faragott mángorló, mosósulyok. A búcsúban mézeskalácsszívet, édességet vagy festett fakanalat vásárolt a legény a leánynak. A legény kalap mellé tűzhető bokrétát, rozmarin­got és cifra zsebkendőt kapott a lánytól. A matyóknál a hímzett zsebkendő ajándékozását a le­gény fontos jelnek tekintette. 14 Szabadszálláson ajándékot csak akkor vettek egymásnak a fiata­lok, mikor már jegyben jártak. Zsebkendőt, fényképet adtak egymásnak, vagy vásárfiát vett a le­gény. "A vásárban a vőlegény, menyasszony már együtt sétáltak és ha látta a legény, hogy valamit szeretne a lány, akkor megvette."^ Országszerte elterjedt szokás volt és néhol még napjainkban is a májfa állítása. "A májusfa je­le a legény szándékának, s erre a leány úgy ad kedvező választ, hogy pántlikákkal és borosüve­gekkel minél gazdagabban díszíti fel." 1 6 A legény csak meghatározott napokon mehetett el a lányos házhoz, így kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap, akit általában a szobában fogadtak. Amelyik legény más napokon ment, annak vöröshagymát dugtak a zsebébe megszégyenítésül, vagy pénteki vőlegénynek csúfolták. Mátraderecskén is a komoly udvarlónak csak az udvarlási napokon, csütörtökön és szomba­ton este, valamint vasárnap reggel lehetett a lányos házhoz menni. Ilyenkor fogadhatták őket a lányok. Ekkor természetesen a szülők is jelen voltak, de megengedték a fiataloknak, hogy egy­149

Next

/
Oldalképek
Tartalom