Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Madar Ilona: Az abonyiak vallásosságáról

dett. Nagyboldogasszony napján Imrényi Tibor szentesi görög katolikus lelkész szolgált. „1978 nagyböjtjén mindenik vasárnap más-más prédikált: - február 12-én a nagykátai plébános, - 19-én Tamás Gáspár, helybeli református lelkész, - 26-án a szandaszőlősi plébános, - március 5-én a ceglédi kanonok, - 12-én Merényi László minorita atya, - 19-én Ribár János ceglédi evangélikus lelkész, - 1979. január 21-én Molnár Miklós ceglédi református lelkész hirdette az Igét."

22 Feljegyzései alapján megjegyzi Vári plébános: „Biztos vagyok abban, hogy a dolog kedves Isten előtt. Csak sajnálni lehet, kiknek szíve most ez ügyben nem tud gerjedezni."

23 Amíg ez az áldásos munka folyt, kialakult egy alighanem egyedülálló szokás Abonyban, melynek eredete a következő: egy úrvacsora-osztás előtti napon Balogh Sándorné szomorúan ment haza a boltból. Kétségbeesve panaszolta férjének, hogy nem kapott kenyeret a másnapi úrvacsorához. Vári László plébános - aki épp ott tartózkodott - gyorsan elköszönt és hazament. Pár perc múlva egész kenyérrel tért vissza. Ebből a kenyérből osztotta másnap Abonyban Balogh tiszteletes úr az úri szentvacsorát. Ezt követően Balogh tiszteletes az őszi szüret után, a templom kertjében termett szőlő borából átvitt egy üveggel lelkésztársának, Vági László plébánosnak misebor gyanánt. így alakult ki Abonyban az a máig élő szokás, hogy évente egyszer a katolikusok adják az úrvacsora kenyeret a reformátusoknak, a misebort pedig a reformátusok a katolikusoknak. Zsidó közösség Abonyban Az abonyi zsidók betelepülése a XVIII. század közepén kezdődött, Galántai Balogh földbirtokos védelme alatt. Különös előnnyel járt számukra abban az időben az Abonyban történő letelepülés, amikor tudvalevően nem lakhattak városban, s innen könynyen átjárhattak Ceglédre és Szolnokra kereskedés végett. Midőn a családok száma a tizenötöt, tizenhatot elérte, valóságos hitközséget alakítottak, saktert, tanítót, 1771-ben pedig rabbit fogadtak. A XVIII. század végén ötven zsidóházban 55-60 család élt. Akkor az uradalom védnöksége alatt zsidó-kommunitást alakítottak, élén a zsidó bíróval. A bíró ellenőrizte az árenda beszedését, és ő fizette be az uraság kasszájába. Tehát bérlők voltak. Messze híres templomukat 1825-ben avatták, amely „egyike országunkban a legrégebbieknek."

24 Az egyház legjelentősebb egyesülése a Chevra Kadisa, magyarul Szent Egylet volt. A források és a gyűjtött adatok szerint többet tett a szakrális tárgyak biztosításáért, valamint a vallás egyházon kívüli megéléséért, mint a hitközség. 51