Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Madar Ilona: Az abonyiak vallásosságáról

A vallásos szokások közül a szombat kerül bemutatásra, szemléltetés gyanánt. „A szombat a világ teremtése óta pihenőnap." Tulajdonképpen már péntek este elkezdődik az ünnep, mikor a zsidócsillag - másik nevén esthajnalcsillag - feljön az égre, s hogy valóban pihenhessenek, készülni kell rá. Az abonyi zsidó asszonyok péntek délutánra rendbetették a házat. Elkészítették az esti és a másnapi ételt. Sokhelyütt libát vágtak, s péntek este töpörtőt és májat vacsoráztak. Szombatra sóletet főztek. Voltak, akik a pékhez vitték átsütni, s szombaton a templomból hazafelé bementek érte. Mások betették a kemencébe és rátapasztották az előtét. (Szombaton kibontotta egy keresztény ismerős.) A „barcheszt" - fonott kalácsot - Eszti néni sütötte Abonyban. Ő zsidószármazású kóser asszony volt. Mindenki tőle vette a kóser kalácsot. Keresztényeknek nem árult. Péntek este csak a férfiak mentek a templomba. Otthon az asszonyok hímes terítővel megterítették az asztalt. Közepére vázában virágot tettek. Felrakták az ételt, a kalácsot, a bort, kelet felé fordulva meggyújtották a gyertyát, közben imádkoztak: „Mennyei Atyám! Hat napon át munkálkodtam, elfáradtam a földi élet nehéz munkájában, most azon vagyok, hogy megnyugodjam, s a szeretet napot, mely reánk következik, s melyet fölüdülésre rendeltél, Neked szenteljem(jük)... Áldassál Örökkévaló, ki a szombatot megszentelted! Dicsértessél örökké való Istenünk; a világ királya, ki megszentelt bennünket törvényei által, és meghagyta nekünk a szombati gyertyagyújtást!" Amikor a férfiak hazaérnek a templomból, köszöntik a szombat angyalát: „Halljad Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlen egy! Dicsértessék az О uralkodásának Neve mindörökké!" Valamikor az Énekek énekét is elmondták, mikor hazaértek a templomból. Az apa megáldotta ima után fiait, háza népét, majd együtt énekeltek. Étkezés előtt áldást kértek a borra és a gyertya felé fordulva a fényre, végül az elfogyasztandó ételekre. Vacsora után kóserbort ittak. Voltak, akik a kalácsból és a többi tésztaféléből a túzre dobtak és áldást mondtak rá: „Örökkévaló Istenünk! ... adj kenyeret enni, ruhát ruházkodni, tiszteletet, hosszú életet. Ments meg az orcátlantól, az orcátlanságtól, a rossz társtól, a rossz szomszédtól, a rossz cselekedettől, a rossz órától!" Sajátságos módon ünnepelte a péntek estét egy közelmúltban elhunyt idős ember: „Péntek este meggyújtom a gyertyát, megcsókolom a feleségem és a kislányom kezét, arcát a fényképen. Utána imádkozom." Ugyanő panaszolta: „Van egy törvény, aki ha szombaton dolgozik, már nem kóser... ha az, - úgy én is - hozzányúl a befont üveg fonatához, a benne lévő bort már nem tartják kósernak... pedig én б helyettük is 52