Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Történész szekció - Reznák Erzsébet: A milleniumi Cegléd

Reznák Erzsébet A milleniumi Cegléd „Cegléd nagy alkotásokkal nem teszi emlékezetessé az ezredik évet, de elég szép ünnepségek lesznek a jövő héten nálunk" - írta az egyik helybeli újság talán kissé szerényen 1896-ban.

1 Hiszen mégis történtek a városban jeles események, voltak emlékezetes pillanatok, sőt létesítettek „nagy alkotásokat" is. Elég végignézni a mai Cegléden, hogy észrevegyük: a városképet meghatározó közterek, utcák (Kossuth tér, Szabadság tér, Gubody-kert, Rákóczi út), középületek (városháza, evangélikus és református templom, gimnázium, a vasútállomás, a Kossuth téri épületek) mind a századforduló idején készültek el. A „boldog békeidők" kedveztek az alkotásoknak. S ha a tervezések, építkezések közben volt is sok-sok viszálykodás, olykor bántó és kicsinyes személyeskedés, a különböző érdekcsoportok összeütközése - utólag mégis mindenki együtt örült a létesítményeknek. Száz évvel ezelőtt a kibékülést, a megbocsátás szép erényét is ismerték még az emberek. A millenniumi Cegléd története elválaszthatatlan néhány kiemelkedő egyéniség munkásságától. Mindenekelőtt Gubody Ferenc (1852-1907) polgármesterétől, akinek személy szerint komoly érdemei voltak a városfejlesztésben. Hallatlan kitartással, türelemmel, olykor szigorral, olykor furfanggal küzdött meg a képviselőtestülettel, a közvéleménnyel, az illetékes hatóságokkal minden egyes új létesítményért. „Cegléd város polgárságának bizalma 1884-ik évben emelte őt a polgármesteri székbe és mint ilyen, büszkesége Ceglédnek és - díszére válik az egész országnak!" - írta róla 1896-ban elismerően Földváry János s szavaiban nem volt túlzás.

2 Gubody, akinek személyét Krúdy Gyula is megörökítette, valóban korszakalkotó változásokat hozott Cegléd életében. Hűséges és méltó munkatársa volt Bezzegh Pál városi mérnök, akinek szintén ott a helye a millenniumi krónikában. Hivatalát hosszú évekig látta el, az építkezések felügyelete, a munkák összehangolása mind az ő feladata volt. Külön említésre méltó az a tevékenysége, melyet az artézi kutak fúrása érdekében fejtett ki. Ezt akkor értékelhetjük igazán, ha ismerjük a korabeli közegészségügyi állapot néhány riasztó adatát. Az építész vállalkozóknak valódi aranykora volt a századfordulón. Cegléden Timár János és Vaskovits Antal dolgozott ezekben az években a legtöbbet.

3 Előbbi nevéhez fűződik például az evangélikus templom és bazár, a katolikus iskola, a Nemzeti Szálloda, utóbbiéhoz például a Népbank, a Vigadó, a mozi építése. Nem szabad elfeledkezni a korszak helyi iparosairól sem. Például Rónay János bádogosról, Piros János asztalosról, Gyura Károly ácsról, Hoffer Lajos kútfúróról, 293