Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)
Néprajzi szekció - Korkes Zsuzsa: A rozmaring szerepe a Galga menti népszokásokban
szerző, „hogy a nyugati eredetű rozmaring a nép szemében a régebbi zöldág helyébe lépett, ezért lett oly népszerű, oly nélkülözhetetlen a lakodalmi szokásoknál." 12 Szinte minden községben megfigyelhető, hogy a vőlegény kalapjára is tettek egy szál aranyporos rozmaringot, amire Aszódon és Püspökhatvanban pici piros szalagokat kötöttek, Bagón fehéret. Túrán kezdetben a vőlegény kalapját fonták körbe egy ággal, később a mellére a mirtusz virág mellé tűztek egy szálat. Ikladon a vőlegénynek az eljegyzés napjától a lakodalomig minden jelesebb ünnepen viselnie kellett a rozmaringot. A kalapja mellé három hosszabb szál fölfelé álló rozmaringot és egy szál szagos muskátlit tűztek. Egy rozmaring ág a kalapon hátrafelé hajlott. Az ágakra kék és zöld színű szalagokat kötöttek. A mellényén három rövidebb szárú rozmaring díszlett. Palóc vidéken, Felsőtárkányon a vőlegénynek nem járt rozmaring, mert a kendőzésnek nevezett eljegyzés után már nem illette meg, csakis a legényeket. 13 Mikor elszáradt a rozmaringág, akkor az aszódiak a menyasszonyi koszorú mellé tették, bekereteztették és a tisztaszobában felakasztották a falra. A lakodalom szokásrendszerében némely községben a rozmaring mellett igen jelentős szerepet kapott az alma is, mely mint Dankó Imre kutatásaiból ismert, „az alma a szerelem szimbóluma. Jelképezi... a gyermeket a szerelem gyümölcsét, ill. magát a szerelmet, ami termékeny." 14 Bagón a vőlegény es násznép beköszöntése után aranyozott rozmaringos almát tettek kistányérokban az asztalra és aki venni akart, az fizetett érte. Ez a pénz a menyasszonyt illette. Hévizgyörkön mielőtt elvitték volna a menyasszonyt a vőlegényes házhoz, akkor a férfi vendégek között rozmaringos almát osztottak szét, amiért fizetniük kellett. Az ágat ezüst vagy arany porral fújták le, és beleszúrták az almába. Hasonló szokás élt Galgahévizen és Aszódon is. 15 Esküvőre menet a kartali menyasszony kezében egy almát vitt, abban egy nagy szál aranyporos rozmaringgal, amit aranyalmának mondtak, mivel az almát is bearanyozták. Galgamácsán a menyasszonyt kísérő két nyoszolyólány egy-egy almába szúrt, aranyozott rozmaringot tartott a kezében. 16 Püspökhatvanban a koszorúslány esküvőre menet a menyasszony előtt vitte az almába szúrt aranyporos rozmaringot, amit az esketés után az oltáron helyezett el. A rozmaringos alma még egyszer megjelenik a lakodalom menetében. Bagón és Kartalon menyasszonytánc után a vőlegény kb. az 1940-es évekig rozmaringos almával váltotta ki a menyasszonyt. A rozmaring más vidékek lakodalmi szokásaiban is feltűnik. így palóc területeken, a Mátra déli falvaiban így, pl. Gyöngyöspatán, Bujákon a vőfély botjára almát és rozmaringot erősítettek. 17 Bujákon templomi hirdetéskor a lány jobb vállát hosszú, fej középig érő rozmaringszál ékesítette, annak jeléül, hogy menyasszony hordja. 18 Szilvásváradon a vőfély hatalmi jelvénye a buzogány készült rozmaringból, melyre perec alakú kalácsot húztak. 19 Felsőtárkányon a vőfély buzogánya készült rozmaringból. 20 Rimócon a menyasszony mellét díszítette rozmaringszál. 21 91
