Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Ikvainé Sándor Ildikó: Bútorfestő asztalosműhely Pilisszántón

Ikvainé Sándor Ildikó Bútorfestő asztalosműhely Pilisszántón A magyarországi bútorművesség és bútorfestés jelentősebb központjai már bemutatásra kerültek a néprajzi szakirodalomban. Azonban sok kevéssé ismert helyi stílus felderítése még várat magára. Pest megyében például tudunk váci, cinkotai, abonyi, nagykőrösi, ráckevei festőasztalosokról, de működésük, festési módjuk jellegzetes stílusuk még többnyire felderítetlen. Ezért tartjuk szükségesnek a pilisszántói bútorfestő asztalosok bemutatását a rendelkezésünkre álló adatok alapján. Pilisszántó község a Pilis-hegy déli oldalán fekszik, Pilivörösvár fölött, a hegyek között. Pilis vörös vár, Csobánka, valamint Pilisszentkereszt és Piliscsaba határolja. Első okleveles említése 1299-ből való.

1 Pálos kolostora a XIII. században már fennállott

2

. A török idők alatt a község elpusztult, 1546-1559-ig pusztaként tartják nyilván, s ugyancsak a XVII. század folyamán is.

3 Az 1700-as évek legelején azonban már újratelepítik,

4 az 1715-ös összeírások szerint 23 család,

5 1728-ban pedig már 45 betelepített család lakja. A 45 összeírt családfő közül kettő magyar, 43 szlovák nevű. 36 közülük szabadon költöző jobbágy, kilenc pedig házas zsellér.

6 A község lakossága a továbbiakban is jelentősen szaporodott. A XVIII-XIX. század folyamán kevés számban magyarok, németek is letelepedtek. 1856-ban 1040,

7 az 1900-as évek elejére lakóinak száma 1565-re nőtt

8

. Ma Pilisszántó lakossága 1967 fő.

9 Nemzetiségi megoszlása szerint az arány nem változott, többségében szlovák nemzetiségűek lakják ma is, akik mint régen, római katolikus vallásúak. Néprajzi gyűjteményünknek jelenleg 24 pilisszántói eredetű bútora van, melyek mintegy 30 év alatt, 1958 és 1989 között kerültek a gyűjteménybe. A 24 bútordarab szerencsére tartalmazza egy „tiszta szoba" illetve „első szoba" (predna izba) teljes berendezését. Az úgynevezett „szent sarok"-ban álló két egymáshoz illeszthető sarokpadot (lavica), az előtte álló asztalt (sztol), a padok fölött a dísztányérok és kancsók számára szolgáló tálasfogast (fogas), a falsarokba akasztott saroktékát (armarka), a másik fal mellett elhelyezett tornyos, „sárkányos" ágyat (posztyel), az előtte lévő „ágy előtti pad"-ot (lavica), az ágy fölötti szentképeket (szveti obraz), s az ágy mellett elhelyezett kelengyés ládát (truhla). A berendezéshez tartozik még a bölcső (koliszka) és a gyermekágy (posztyelka). Hiányzik gyűjteményünkből a festett szék és a tükör. Meg kell jegyeznünk, hogy abban az időben, mikor az ágy előtti padot használták, ülő alkalmatosságként székekre nem is volt szükség a tisztaszobában. A festett tükör sem volt feltétlen tartozék, gyakran külön vásárokban vették.

10 68