Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Nagy Varba Vera: Festőasztalosok munkái Pest megyében

fennmaradt rajz őrzi. A rajz egy részarányos csokorminta egyik oldaláról készült, csavarodó leveleit és tulipánjait a XVIII. század eleji díszítőstílus szép példájaként tartották számon.

13 Ez az emlék egy XVII. század végi (1696) komáromi asztalosmunka részlete, nem sokkal később készült, mint az 1650-ben festett szentsimoni római katolikus templom mennyezete, amelyet Lévay István és Comaromy István révkomáromi mesterek készítettek. A nagykőrösi református templom „padlásolására és festésére" 1696-ban felfogadták révkomáromi Szőke Andrást, Kolosvári Jánost és Kolosvári Istvánt, akikkel megújíttatták a templom mennyezetét, „az ecclesiának templomának egészben padlásolására és festésére száthatvan rénes forintokban és harmincz komáromi mérő búzában... " egyeztek meg.

14 Nagykőrösön a Szent László tiszteletére épült templomot közösen használták a katolikusok és protestánsok, majd a protestánsok külön oratóriumot építettek maguknak a templom északi oldalához. A reformátusok azt követően költöztek be az öreg templomba, hogy a két felekezet tagjai között tettlegességig fajuló összeütközés következtében megromlott a kapcsolat.

15 A korábbi festett mennyezet 1636-ban készült, és készítője valószínűleg a helybeli Hímös János mester volt; a templom berendezését a szintén helybeli Faragó Mihálylyal együtt készítette. A mennyezet festéséhez Budán szerezték be 12 Ft 82 dénár értékben a „templom pallása festeni való festéket" vettek. Felfogadták Mátyás „mestört... az templom csinálásra minden munkájával együtt, summa szörint 4 pint vaj 70 Ft."

16 A három város népművészete c. könyvben Sztrinkó István feltételezte - ezen adatokat nem ismerve -, hogy a kecskeméti XVII. század végi és a nagykőrösi XVIII. század eleji festett templombelsők az abonyihoz hasonlítottak.

17 Pest megyében az egyetlen helyszínen maradt asztalosmunka az abonyi református templomban található, ezért a bemutatott történeti adatok hátterében különleges az értéke. A festett mennyezetkazetták egy része XVIII. századi, a kazetták másik csoportja XVIII. század végi és XIX. századi. Jelenleg restaurálatlan állapotban várnak sorsukra. Összesen 26 teljes és több csonka tábla maradt meg. а) Вalogh Sándor abonyi református lelkész, kiváló helytörténész az 1960-as években átnézte a református egyház irattárát és a két templom építésére vonatkozó adatokat kigyűjtötte. Abonyban 1740-ben fatemplomot építettek a reformátusok és a jelenleg is használt kőtemplomuk 1786-ban épült. Balogh Sándor révkomáromi asztalosmunkának tartotta a mennyezetdeszkák legkorábbi későreneszánsz stílusú csoportját.

18 Népművészeti kutatásaim során a feljegyzett történeti adatok szigorú időrendjét követve és más forrásokat bevonva a Balogh Sándorétól több ponton eltérő következtetésre jutottam. Az abonyi festett kazettákról a szakirodalomban először Ober László adott leírást 1905-ben, midőn számbavette a magyar bútorművesség magyarországi emlékeit.

19 A kazettákról két - valószínűleg a helyszínen készített - rajzot is közölt. Leírását érdemes idézni, mert olyan kazettákról is említést tesz, amelyek ma a templomban nem láthatók. „A templom két keskeny oldala mentén végigfutó karzatok aljának menynyezete sötétkék lécekkel négyszögű mezőkre van osztva. A mezőket négylábú álla59