Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Madar Ilona: Az abonyiak vallásosságáról

dolgoztam." Jó néhányan elmondták, hogy a péntek estét megünnepelték, de szombaton már dolgoztak, mert muszáj volt. A péntek esti bensőséges ünneplésről megemlítendő még, hogy azok is igényelték, akik elhagyták vallásukat, akár kikeresztelkedtek, akár ateisták lettek. „Mi meg voltunk keresztelve, de ünnep előtti napon el kellett menni nagyapámékhoz áldásra." „Az én fiam nem vallásos - mondja egy Izraelbe kivándorolt ember - de ahhoz ragaszkodik, hogy minden péntek este náluk legyek, velük egyek, ott imádkozzak és áldjam meg őket." Szombat délelőtt imakönyvvel a kezében templomba ment az egész család. Az asszonyok egy-egy szál virágot betettek az imakönyvükbe. Mindenki ünneplő ruhát öltött. Az új ruhát és az új cipőt a templombamenet vették fel először, s ott megköszönték. Az asszonyok hímes kendővel kötötték be a fejüket. Volt aki fehérszínű fejkendőt kötött. Útközben a fiatalok és a gyerekek külön csoportokba verődtek. A templomhoz érve a házasfelek is szétváltak. A férfiak a főbejáraton mentek be, az asszonyok pedig a templom végén levő, külön az ő számukra készített ajtón. Közvetlenül az ajtó mögött lépcső volt, azon mentek fel a karzatra, mert a nők helye ott volt. Bent a templomban mindenkinek meg volt a - vásárolt vagy bérelt - helye. Elöl a rangos, gazdag emberek ültek, hátrafelé a szegényebbek. A templomban csak a kántor énekelt, a rabbi prédikált. A prédikációnak fontos része volt a tóraolvasás, melyre valamelyik tekintélyes férfit kérték fel. Jóllehet a jiddis szöveget б sem értette, csak elolvasta. Utána adakoztak a hitközség szegényei javára. Templom után hazamentek és együtt ebédelt a család. Szombat délután elmentek egymáshoz látogatóba. A férfiak kóser bort ittak. „Voltak, akik dominóztak vagy kártyáztak, de ezt nem szabad lett volna, mert pénzben játszottak." És mikor „... Az Úr parancsára az angyalok három csillagot gyújtottak ki az égen, annakjeiéül, hogy az О legnagyobb kegyelmének ideje véget ért," megkezdődik a búcsúzkodás és az emberek jó hetet kívántak egymásnak. Mikor magukra maradtak, illetve mikor otthonukba értek, megköszönték a szombat szentségét: „Elmúlt a szent nap is én Istenem, melyet nyugalomra adtál... Most midőn a jövő hétre gondolok... szent színed előtt leborulok, óvj meg minket minden bajtól, adj ránk áldást, adj nekünk boldogságot. Jákob Istene maradj velünk!" A hónapok első szombatját különös ünnepélyességgel ülték meg. Abony lakóinak vallási összetétele nagy változást szenvedett a vizsgálható időben. A török alatt református lett, de utána egy szúk félszázad múlva elkezdtek beköltözni a katolikusok. Noha rövid idő alatt felülmúlta számuk a reformátusokét, a helység szelleme protestáns maradt, ami leginkább a nemzeti érzés kinyilvánításában érhető tetten. (Egyetlen példa a szemléltetésre. A Szabadságharc bukása után a katolikusok nem ünnepelték március 15-ét - mint ahogy máshol sem -, a reformátusok igen.) Nemigen történtek itt villongások a különböző vallásúak között, annál inkább érzékelhető az elkülönülés. Az egyletek magától értetődő különbözőségén túl, a 53