Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Soós Sándor: A ferences rend kialakulásának kezdeti szakasza

„Menj vissza a földedre és ott megtudod, mit kelljen tenned."

34 Ferenc számára világossá válik: szolgálataira csak az egy igaz Úr tarthat igényt. De hogy melyek lesznek ezek a szolgálatok, még nem tudja Ferenc. Életében a fordulat - a Három társ legendájának elbeszélése szerint - egy nagy dáridó vigasságának forgatagában, egy szempillantás éri. Valami titkos erő, megvilágosítás tölti el a lelkét,

35 s döbbenti rá eddigi életének értelmetlenségére, és egyetlen lehetséges céljára: „a szegénység Úrnőjének" szolgálatára. „Az Úr kegyelme látogatta meg Ferencet ezen az éjszakán",

36 s változtatta meg életét. Ettől kezdve barlangokba, elhagyott helyekre félrevonulva tölti napjait, imádkozik, elmélkedik, s kérdésére: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" a spoletói hangot és válaszát várja. Egy dolgot biztosan sejt: személyisége átalakulásának valami köze lesz a szegényekhez.

37 Ez kelti fel benne a vágyat, hogy Rómába menjen, s egy koldussal ruhát cserélve „az önkéntes lemondást, lelki függetlenséget" próbáijaki.

38 Ferenc életében a döntő esemény a leprások között következett be. Celanói Tamás és a Három Társ legendája részletesen elmondja, hogy Ferenc ellenszenvét, undorát, önmagát legyőzve száll le lováról, ad pénzt egy leprásnak, és meg is csókolja őt.

39 Ez a békecsók a magával való kiengesztelődést is jelenti Ferenc számára. ' maga is bűnbánó életének kezdetét ebben a tényben látja. Ezért írja Végrendeletében: „az Úr a következő módon mutatta meg nekem, Ferenc testvérnek azt, hogy bűnbánó életet kezdjek: midőn bűnökben voltam, szerfölött nehezemre esett a bélpoklosok látása, de maga az Úr vezérelt el közéjük, és én irgalmasságot cselekedtem velük. És midőn tőlük eltávoztam, az, ami nekem azelőtt oly kellemetlennek látszott, lelkem és testem gyönyörűségére vált. Ezután kissé megálltam, majd elhagytam a világot."

40 Ferenc ezentúl „önmagának ura, nem pedig önmaga rabszolgája volt."

41 Ferenc magára találásával párhuzamosan fedezi fel Isten lényegét, emberségét, irgalmas és szelíd tekintetét. San Damiano templomában imádkozva Ferenc újra hallja a spoletói hangot, amely most már nevén szólítja: „Ferenc, menj, hozd rendbe házamat, mert mint látod roskadozik."

42 A Megfeszített tekintete nyitja fel Ferenc szemét is, s ez a legendává lett esemény formálja át egész lényét, s stigmatizálja lelkét: Ferenc azzal a Krisztussal akar élni, aki osztozott az emberi szegénységben, megalázottságban. Most vele akar azonosulni, azonosul az emberi nyomorral, mert vele akar szenvedni, szenved a világ szenvedésével.

43 Apjával való szakítása a világ értékeivel való szakítást, az Istenben való szabadságot is jelenti számára. Durva szőrcsuhába öltözve, táplálékát Assisi utcáin, házról, házrajárva koldulta össze, s a templomépítések ideje alatt is saját útját kereste. Csak három év múlva, életének 27. évében ért a hosszú keresés végére. Mátyás apostol ünnepén a szentmise evangéliumi részlete, amely az apostolok küldetéséről szól (Lk 9-10) világosítja meg lelkét: „Menjetek - mondja Jézus -, hirdessétek, hogy közel van az Isten országa. Ne vigyetek semmit sem az útra, se tarisznyát, se sarut, se botot, se kenyeret, se pénzt övetekbe, se két ruhát. „ Ferenc élete értelmét látta összesűrítve az evangéliumban, s lelkében ujjongva kiáltott fel: „íme ez az, amit akarok, ez az, amit keresek, ami szívem mélyén égő vággyal kívánok teljesíteni."

44 41