Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Soós Sándor: A ferences rend kialakulásának kezdeti szakasza

a társadalomban is meg akartak valósítani. Tehát a testvériség árama nem független a kortól, s a kommunális mozgalom - mely elsősorban gazdasági igényekből táplálkozott - mély emberi vágyakat is hordozott magában.

19 Ám a pénz ereje, a gazdagság csábítása a legigazibb törekvéseket is kerékbe töri, s a kommunákon belül új társadalmi egyenlőtlenségek jelentek meg, s ezek újabb feszültségekhez vezettek. Minden egyenlőségi eskü és testvériség hangoztatása ellenére a pénz válaszfalat húzott az emberek közé, s a kommunákat két nagy rétegre osztotta. Egyik oldalon állt a kereskedők, üzletemberek, bankárok maroknyi csoportja: a „papulo grosso" vagy „majores". Ok irányították a gazdasági életet és a vezető városi tisztségeket megkaparintva a politikai folyamatokat is. A másik oldalon a „polpulo minuto", a „minores" széles tömege állt nyomorúságos sorsával, sok esetben valóságos rabszolgaságra ítélve, a „vastörvény" szorításában.

20 „Az, hogy a köznépnek nemcsak semmi jelentőséget nem tulajdonítottak, hanem még emberi méltóságát sem tisztelték, kitűnik abból a szójárásból, amely a nemeseket „boni homines"-nek, („jó emberek"-nek) titulálja. A minoreshez tartozó kisembertől megvonták az olyan jelzőt és egyszerűen „homines populi"-nak, („a nép emberé"-nek ) nevezték. így mutatkozik meg a kor mentalitása a nyelvhasználatban: születés és vagyon teszi az embert jó emberré. Aki semmit sem tud felmutatni, az értéktelen.

21 Idővel a kommunák között is érdekellentétek ütötték fel a fejüket, amelyek egymás ellen uszították a városokat, mint pl. Assisit és Peruigát. A városba tömörült, szociális nehézségekkel küszködő s az igazságtalanságokra sokszor lázongással válaszoló néphez, sem az egyház, sem a meggazdagodott, elzárkózott, arisztokratikus jellegű szerzetesrendek nem tudtak szólni.

22 A császárság és pápaság ádáz harcában vergődő

23 városi néphez így az eretnekségek különböző válfajai tolakodtak be, mint pl. a katharok, patarénok, valdiak,

24 s a néphez anyanyelven szólva, az evangéliumi élethez való állítólagos visszatérésről, az egyház elleni lázadásról szóló tanaikat hintették szét, lényegében állam és egyház létét veszélyeztetve

25

. A bajok legmélyebb gyökere a hivatalos egyház és hívei jelentékeny részének érzelmi eltávolodása volt, hiszen a XI-XII. század aszketikus mozgalmaiban mélyebbé és bensőségesebbé vált lelkek bizalmatlansággal tekintettek fel az elvilágiasodott és gazdag főpapokra és sehogyan sem tudták bennük fölfedezni a szegény és alázatos apostolok utódait.

26 Pedig a hívő emberek - nagy részben a keresztes hadjáratok és zarándoklatok során, Krisztus életének helyszíneit látva döbbentek rá Krisztus szegénységére, s arra, hogy követőinek is szegényeknek kell lenniük. „Ez nemcsak azt eredményezi, hogy a XIII. században a szegényekben Krisztust látják és a rajtuk való segítést Isten szolgálatának tekintik, hanem azt is, hogy a klérusnak a régi eseményektől való eltávolodását tapasztalva, az apostoli szegénység ideáljához való viszszatérést kezdik sürgetni".

27 A középkor társadalma és egyháza tehát egyaránt változás után kiáltott. Az egyháznak is olyan szerzetesi intézményre volt szüksége, amely az egyéni megszen39