Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Soós Sándor: A ferences rend kialakulásának kezdeti szakasza

sítására törekedtek, vagyis az általános szerzetesi célkitűzések mellett a fő hangsúlyt a lelki életre, a közös imádságra, a gazdagon kifejlesztett liturgikus istentiszteletre helyezték (ordines monastici).

9 Természetes, hogy a clunyi mozgalom és a keresztes hadjáratok eredményeként elmélyült vallásos élet a bencés hajtású rendek mellé újak megjelenését is kívánta. Az új útra térés Szent Ágostonnak (354-430), a keresztény ókor egyik legnagyobb hatású egyházatyjának írásai alapján történt.

10 A XII. századtól egész sor különböző alapítású és berendezkedésű rend fogadta el az ágostoni regulát (szerviták, pálosok stb.), s szerzett nagy érdemeket a pasztoráció, a tanítás, a tudományok művelése terén." A keresztes mozgalom a középkori társadalom két jelentős képviselőjének, a szerzetesnek és lovagnak egy személyben való egyesítésével új szerzetesi típust hozott létre. A lovagrendek (ordines militares) tevékenységében, mindenekelőtt a Szentföld védelmében a kereszténység ereje, hitet védő bátorsága jut kifejezésre.

12 A virágzó középkor szerzetesrendjei - bár a társadalom szerves részét alkották és ennek igényeit egy-egy konkrét cél kitűzésével nagy mértékben kielégítették - a kor égető, mély belső problémáira gyógyírt nemigen tudtak adni.

13 A XII. század gyökeres politikai és gazdasági változásai különösen Dél-Európát érintették. A feudalizmus, mely a társadalmi állandóság és stabilitás jegyeit viselte magán, a városi élet gyors fejlődésével valóságos forradalmat élt át. A városok világa elsősorban a kereskedőké, akikkel a világ új lendületet kapott, eddig nem látott mozgást ismert meg. A kereskedők, bankárok vagyonuk révén jelentős ingatlanokra is szert tettek, így az ősi földbirtokosok mellett fontos társadalmi tényezőt jelentettek.

14 A dolgokat egyre inkább pénzbeli értékük határozta meg, s a gazdagság fogalma is megváltozott, szimbóluma többé nem a föld, hanem a pénz, Roberto de Loppez szavaival élve: „a XIII. század az aranyhoz való visszatérés százada lett".

15 A polgárok, akiknek élettere többé nem a birtok, hanem a város, egyre nehezebben viselték a feudális uralom pénzügyi terheit, jogi és politikai korlátait, szabadulni akartak tőlük, önállóságukat kivívni igyekeztek. A városok lakossága közösségekbe, kommunákba tömörült, s az egész Európára kiterjedő és minden városban lezajló kommunális mozgalom a hűbéri uralom alóli felszabadulást is célul tűzte ki.

16 Az európai városok között az itáliai városok vívták ki először az önkormányzatot. A XII. század közepén Ottón de Freising tanúsítja, hogy a lombardiai városok már hosszú idő óta élvezik az autonómiát.

17 A felszabadult városok helyzete meglehetősen változatos volt: egyesek megőrizték a hűbéri vezetést, másokat királyi biztosok igazgattak, s voltak olyan városok is, amelyek valóságos független köztársaságot alkottak, ahogy ezt az észak-itáliai városok is példázzák. A kommunák kialakulása új társadalmi korszakot nyitott meg, melyet új kapcsolatok jellemeznek. A hűbéri rend kapcsolatainak hierarchikus, vertikális rendszerét a szolidaritás horizontális kapcsolataival akarja felcserélni.

18 A kommunák megjelenésével megszületik a testvériség eszménye is, s az új társadalmi formák saját elnevezésükben is - fraternitas, konfraternitas - azt az igényt fogalmazták meg, amelyet 38