Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Történész szekció - Jakus Lajos: Mikszáth és a penciek

tulajdonába került, amit neogótikus stílusban átépíttetett. Kosztolányi Imre, Mikszáth egykori selmeci osztálytársa, a család utolsó tagja Pestre költözött, menyecskehegyi volt szőlejében Evva Lajos leányának villát építtetett. A penci bor jó hírét novellában örökítette meg Mikszáth, barátsága jeléül Evva Lajosnak szánta. A novella történeti magva Takáts Sándor történésztől eredt. Vele az író 1904-ben ismerkedett meg Horánszky Lajos szabadelvű képviselő útján." Takáts egy év óta a Képviselőház levéltári állását töltötte be, előtte évekig a Bécsi Udvari Levéltár török kori anyagában búvárkodott. Gyakran töltötte szombat estéit Mikszáth és Horánszky társaságában, a régi tiszti kaszinó vendéglőjének egyik páholyában. Egyik nagy művében, a Rajzok a török világból, majd a Bajvívó magyarokban közli az 1570-ben megtörtént esetet, amikor két török janicsár Nagymaroson, a csárdában úgy elázott, a jó magyar bortól, hogy kótyagos fejjel végül Érsekújvár magyar végvárában kötöttek ki.

12 Mikszáth sovány mesét kerekített hozzá: Egy penci gazda, Szokolyai Mihály kántort hozni indul Érsekújvárra, egyben bort visz Marosra a csárdába. Itt kapcsolódik a mese a két török dalia, Deli Halil és Szinan Iszah nevéhez, akiket Mikszáth történész barátjának egy másik - Komáromi daliák - tanulmányából kölcsönzött. A végkifejlet nem azonos. Érsekújvárban a saját rabságába besétáló két törökért jutalmul a király aranyláncot adat a veszélyes bajvívók kézrekerítőjének. Ezt Szokolyai Mihály a kis egérszínű csikajának nyakába akasztja, emiatt az aranyláncra pályázó penci özvegy kantomé feljelenti. A megbecstelenített királyi ajándék miatt a hatóság Makalinszky István szolgabíróval meghozatja az ítéletet: „Szokolyai Mihálytól az aranylánc elkoboztatik, a csikó, mely jogtalanul viselte, meglövetik, Szokolyai Mihályra huszonöt pálca mérettetik." A hiteles történeti személyek mellett Makalinszky neve viszont a Gerengay rokon egyik felesége, Malatinszky nevét sejteti. „Hogy a török vitézekkel továbbad mi történt, arról semmit se szól visszamenőleg a jegyzőkönyv, hát én se szólhatok." Nem akarta Mikszáth prózai módon befejezni, mert Takáts forrása szerint Rym nagykövet átadta a két foglyot a budai basának. A vén gazember című kisregényben Borly Laci Vác mellett, a Naszály erdő szélén juhásztanyára akad. A püspök számadójuhásza, a faragógazda, meg annak a Pencrol idejött két sógora tartott majálist húsvét vasárnapján. A penci vincellér hozta a jó nedűt. Eszegetés közben háborúra terelődik a szó, lesz-e? Az egyik penci sógor, egy körteképű ember, aki egyébként nem közönséges perszóna, de maga a penci szőlőbíró ekképpen okoskodott... Lacit búcsúzáskor a penci sógor nem biztatta, hogy csónakot kap Szentendrére átkelni. Ennyi az utalás csupán Pencre és borára. Mikszáth azonban e kis epizóddal is egykori emléket idézett fel, amikor 1873-ban a kékkői járás esküdtjeként itt járt valamilyen igazságtétel végett, éppen a szőlőbíróval lehetett dolga, akkor a penci határban 1500 hold szőlő ontotta gazdag termését. Mikszáth a posztumus, aTöviskes látogató című novellás kötetében, a gazdag, de végtelenül fukar Töviskes János meglátogatja a kékkői földesurat, gróf Forgách Antalt. Ebben szerepel a gróf tiszttartója, Kiss János, Csörföly Imre gyarmati ügyvéd apósa. Ugyanebben a kötetben a Grozika kegyelmet kér című novella, a Rákóczi313