Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Történész szekció - Dr. Asztalos István: Kisváros a Galga mentén. Problémák, felvetések egy elkészült településmonográfia alapján

denoldalúan megrajzolni és felidézni az egyidőben megtörtént eseményeket? - Ezzel együttjáróan a korszakolás is buktatókat rejtegetett. Mindenesetre nem ragaszkodtam az országosan kialakult korszakoláshoz, hanem Aszód település történelmi fejlődése jelölte ki számomra a könyv szerkezetét. Az események, a gazdasági, társadalmi, kulturális... jellemzők bemutatásánál pedig vegyesen alkalmaztam a különböző történetíró-iskola megoldásait. Ezt részben tudatosan tettem, részben pedig a körülmények az adott téma kenyszerített e megoldásokra. Jó példa erre a Podmaniczky-család több évszázados történetének a feldolgozása, amelyet nem az adott kornál, eseménynél, feldarabolva, hanem külön fejezetben mutattam be. így szinte egy önálló, akár a könyvből kiemelhető dolgozatot alkottam, ám nélküle a város története nem érthető, nem magyarázható. (A könyvnek több ilyen fejezete van.) 4. A várostörténet feldolgozásának legnagyobb nehézségeit és egyben bizonyos korlátok közé szorítását a források hiánya okozta. A középkor gyér okleveles anyagát sajnos a régészeti források sem egészítették ki. A községi, mezővárosi, majd nagyközségi irattár jelentős részének a megsemmisülése az újkori történet reprodukálásában jelentett szinte megoldhatatlan feladatot. Tetézte a nehézségeket, hogy a II. világháborúban Aszód egykori földesurainak, a Podmaniczkyaknak Rákoskeresztúron őrzött irattára a tűz martaléka lett. Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy miképpen lehetett ilyen forrás szegény helyzetben várostörténetet írni? - A válasz nagyon egyszerű: roppant nehezen, az átlagosnál sokkal nagyobb, hosszabb ideig tartó gyűjtőmunkával, a legkisebb, a legszerényebb adatnak is örülő megbecsüléssel. A feltáró munka folyamatában olyan forrásokat is sokoldalúan felhasználtam, ame- • lyeket általában elkerülnek a történészek, éppenséggel a sok búvárkodás és a várható (viszonylagos) kis eredmény miatt. Ide tartoznak mindenekelőtt az egyházi, majd 1896tól vezetett állami anyakönyvek feldolgozása. Sok más mellett például ezekben találtam meg a XVIII. század elején Aszódon működő postamestereket. De hát a demográfia, a családi összefüggések, az egészségügyi helyzet bemutatásának is nélkülözhetetlen eszközei a matriculák. Hatalmas munkát jelentett a megyei közgyűlés (még regesztákban nem publikált) anyagából kikeresni az Aszódra, a Podmaniczkyakra vonatkozó iratokat. Ugyanilyen sziszifuszi feladatot jelentett a nagyon hiányosan megmaradt váci, gödöllői és aszódi járások szolgabírói fondjaiból a településre, lakóira, az itt történteket vonatkozó adatokat kikeresni. Nem lehetett kikerülni a helyi egyházak hiányosan megmaradt irattárának az átkutatását. Rengeteg adatot rejtett, csak hát szintén sokhetes feltáró munkát jelentett a több időszakban megjelenő helyi sajtó végigböngészése is. Az irattári, levéltári gyűjtőmunkát a könyvészeti feltárás segítette. Itt nagy könynyebbséget jelentett a Petőfi Múzeumnak 1960-tól napvilágot látott sorozatai, könyvei, amelyeknek egy részét - anno - tudatosan a forrásfeltáró munka részeként jelentettünk meg. Természetesen elhasználtam munkám során azokat a történelmi dokumentumokat (végrendeletek, adásvételi szerződések, jegyzőkönyvek stb.), amelyek az elmúlt év- • 301