Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)
Történész szekció - Dr. Asztalos István: Kisváros a Galga mentén. Problémák, felvetések egy elkészült településmonográfia alapján
tizedekben kerültek a múzeumba. Tovább nagy segítséget jelentettek az adattár kéziratai, visszaemlékezései, kutatói feljegyzései. Végül is összeállt a mű. Itt jegyzem meg, hogy Aszód város területén és határában talált és feltárt régészeti emlékek, illetve az adott kor (korok) bemutatására avatott szakembereket (dr. Kalicz Nándor, dr. Kulcsár Valéria) kértem fel. Ugyancsak „külső" szerző, Detre János evangélikus esperes írta meg (saját kutatásai és feldolgozásai alapján) a helyi evangélikus gyülekezet és elemi iskoláját bemutató fejezetet. Néhány általános megállapítást tehetünk a falu- és városmonográfiákkal kapcsolatban. 1. Bár szakmai körökben a helyi monográfiákat sokszor lebecsülik (az igénytelenek esetében természetesen ez indokolt), jobb esetben a történettudomány kisebb értékű produktumainak tekintik, a magam részéről nagyon fontosnak tartom. Az ily módon feltárt hatalmas tényanyag nélkül, ennek felhasználása nélkül ugyanis ma már nem lehet országos történetet írni. Ezért továbbra is szorgalmazni kell a helytörténeti kutatást, szorgalmazni kell a színvonalas monográfiák készítését. Azért azt is tudni kell, hogy jó monográfiát forrásismeret, forráskritika, bizonyos szintű latin és német, sőt a hazánkban élő nemzetiségek nyelvének ismerete nélkül bizony nem nagyon lehet írni. Aszód történetének a megírásakor bizony számomra is nehezen leküzdhető feladat volt a szlovák nyelv ismeretének a hiánya. E szakmai követelmények miatt is fontosnak tartom, hogy a falu-, a várostörténetek írásában a szakemberek (történészek, levéltárosok, muzeológusok) még nagyobb feladatot vállaljanak. 2. A helyi monográfiák erősítik (divatos megfogalmazással élve) az identitást, a településsel, az ott élő népességgel az azonosságot, a lokálpatriotizmust. Ha ezt Németországban fontosnak tartják és az úgynevezett heimat-irodalom százával produkálja a falu- és várostörténeteket, akkor számunkra sem lehet közömbös a „honismeret"! A rendszerváltást követően felerősödött a „mi falunk", a „mi városunk" jobb megismerésének az igénye. Ezt a spontán helyi igényt - véleményem szerint - támogatni, segíteni, biztatni kell. A Galga vidéken eddig hat falutörténet készült el, háromnak folyamatban van a feldolgozása. 3. Itt kapcsolódik az egyik legfontosabb kérdés (probléma) a szakmai felvetésekhez. Nevezetesen az anyagiak. A mai pénzszűke világban örülni kell, ha egy település vezetése hajlandó áldozni az adott helység történeti múltjának a feldolgozására, bemutatására. A kutatás és a kutatóktól való elvárás összeegyeztetése, a kettő közötti szimbiózis megteremtése bizony hajlékonyságot és rugalmasságot követel, ám mindez nem jelenti az elvek feladását. Meggondolandó: csupán a magunk építette elefántcsonttoronyba zárkózva, még talán a tudományt is alig érdeklő, részproblémákba elmerülve dolgozgassunk akkor, amikor egyfajta „kereslet" jelentős kihívást és nagyobb megjelenést kínál? Ilyen feladatok megvalósításával is lehet szakmailag hasznosat, jót, sőt újat teremteni. 302