Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)
Történész szekció - Forró Katalin: Egyesülés vagy autonómia – a váci ipartársulatok megalakulása
Ipartörvény hatására- az iparosok megnyerésére törekedve, egy Általános Ipartársulat létrehozásáért indítottak kampányt. 1872. május 12-én a Vácz címet viselő heti közlöny vezércikkben foglalkozott a témával. A cikkíró üdvözölte a céhek megszűntét, s szorgalmazta, hogy a „czéhek eddigi testületei olvadjanak egybe, s képezzenek egy nagy ipar-testületet, (...) A Czéhek vagyona és pénze folyjon e nagy iparos-testület pénztárába, ha egyesültének, mi által szép tőke gyűlne halomba, s ekkor bátran rendezhetnék ügyeiket, és ezen egyesülés által kitűzött czéljaikat is jobban elérhetik!" Az iparegylet vezetősége - a sajtó útján - az ipartörvény értelmében tartandó értekezletre hívta meg az érdekelteket május 20-ra, az egyleti helyiségbe, 18 mely ekkor a Fehér Hajó vendéglőben volt. 20 iparág közel 95 tagja 19 - a résztvevők több, mint fele csizmadia -, valamint néhány földművelő és szőlőbirtokos jelent meg az Országos Ipar Szövetség központi bizottságának felszólítására összehívott közgyűlésen. Gyökössy Dániel iparegyleti elnök - lakatos céhmester - ecsetelte az egyesülés előnyeit. Törekvése nem talált egyetértésre, az iparosok nem támogatták az egyesülés gondolatát, hangot adva annak a feltételezésnek, hogy az egyesülés csupán a tagdíjakat beszedő központnak lenne hasznos. A jelen lévő mesterek nyolc nap gondolkodási időt kértek, a csizmadiák és a molnárok céhének tagjai pedig bejelentették elhatározásukat, hogy külön alkotnak majd ipartársulatot. Erre azonban - részben az ügymenet lassúsága miatt - csak jóval később került sor. A Váci Csizmadia Ipartársulat 1874. november 8-án, 20 a molnároké pedig 1881. januárjában 21 alakult meg. Az iparegylet vezetői igyekeztek megnyerni a hezitáló többséget. Azt hangsúlyozták, hogy a régi céhekegy általános ipartársulaton belüli szakosztályokban megőrizhetik a függetlenségüket, ugyanakkor a közös érdekek, a közös feladatok megoldása csak az egyesülés útján lehetséges. 22 Hasonló szellemben nyilatkoztak egyes iparosok is, mint Erdősy Rezső, a város első fotográfusa. 23 Igaz, az ő helyzete más volt, mint a többieké, mivel nem tartozott egyetlen céhhez sem. Az átalakulás gyorsasága nem felelt meg a várakozásnak. 1873. április 27-én a sajtóban is megjelentették azt a miniszteri körrendeletet, melyet a város iparhatóságának tanácsülésén, április 15-én olvastak fel. A körrendelet figyelmeztette a megszűnt céhtestületek vezetőit a törvényben leírtak mielőbbi teljesítésére: az átalakulást tárgyaló gyűlés megtartására, s erről a hiteles jegyzőkönyv - mely a volt céh vagyonának elszámolását is tartalmazza - benyújtására, az alapszabály-tervezetek elkészítésére, s 30 napon belüli bemutatására. 24 Az iparegylet ipartársulattá alakulásának következő lépése az alapszabály tervezetnek a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium általi jóváhagyása volt, amely - az alapszabály szerint - 1873. augusztus 31-én megtörtént. 25 A tagtoborzás folytatódott. A sajtóban közzétettek - a megalakulásról szóló értesítés mellett -, egy felhívást, melyben felszólították azokat, akik a társulat soraiba kívánnak lépni, ezt október 19-ig tegyék meg, addig az időpontig jegyezhetik be nevüket az egylet helyiségében nyitva álló aláírási könyvbe. 26 Ezt követően választják meg a vezetőséget, s 247
