Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Történész szekció - Forró Katalin: Egyesülés vagy autonómia – a váci ipartársulatok megalakulása

lyezett ipar körébe tartozó tevékenységeket részletesen felsorolja az Iparrendtartás. A feltételek ebben az esetben szigorúbbak voltak. Az általános, s a szabad iparokra is vonatkozó feltételeken fölül az iparjegyet kérvényező iparosnak igazolnia kellett, hogy a mesterség gyakorlásához szükséges megkívánt ismerettel és gyakorlattal némely esetben vizsgával - rendelkezik. Az iparjeggyel rendelkező iparost azután bekebelezhette tagjai sorába a megfelelő iparos szervezet. A remek készítése nem volt feltétele az ipar gyakorlásának, s nem tehették kötelezővé a céhek sem. Ennek ellenére több céh esetében éltek továbbra is ezzel a gyakorlattal. A váci mészárosok céhkönyvében

9 több ilyen esettel találkozhatunk. Az Iparrendtartásnak az iparosok szervezeti kereteire vonatkozó szabályozásait többféle képpen értelmezik. A kutatók többsége

10 szerint a céheket nem törölte el a pátens, de kívánatossá tette társulattá alakulásukat. Rózsa Miklós értelmezése szerint

1 ' azonban megszüntette a korábban fennálló és működő iparos szervezeteket, így a céheket is, lehetőséget adva arra, hogy a „céh" elnevezés az új szervezetek esetében megmaradhasson. Az új szervezeti forma, amelyet az Iparrendtartás életre hívott természetesen más tartalommal, mint az az első ipartörvényben később megfogalmazódott - a társulat volt. A céhek kötelesek lettek volna alapszabályaikat a rendeletben foglaltaknak megfelelően átalakítani és a közigazgatási hatósággal - Vác esetében a városi tanáccsal - jóváhagyatni. A céhdokumentumok között azonban nem szerepelnek az Iparrendtartás szellemében írt új alapszabályok, s a céhek továbbra is használták régi pecsétjeiket is.

12 A két császári rendelet - bár erősen csorbította a céhek jogait, s talán meg is szüntette azokat - a gyakorlatban mégsem jelentett alapvető változást a céhek életében. A cezúrát a céhek megszűnését kimondó 1872. évi VIII. törvénycikk, az úgynevezett Ipartörvény

13 jelentette. A törvény IV. fejezete rendelkezik az ipartársulatokról, melyek megalakításával kapcsolatban megengedő értelmű.

14 A céheket, a törvény életbe lépésétől számított három hónapon belül meg kellett szüntetni.

15 Az ipartársulatokká való átalakulásban azzal a megszorítással tette érdekeltté a céheket, hogy rögzítette azt, amennyiben nem alkot a megszűnt céh 9 hónapon belül ipartársulatot, vagyonát elveszíti. Ez a szankcionálás nem új keletű, hasonlót tartalmazott az Iparrendtartás is. A céhek előtt három lehetséges út állt. Az előzőek miatt a legkevésbé csábítónak az átalakulás nélküli megszűnés tűnt. Ipartársulattá alakulásnak két lehetséges formája volt. Egyrészt egy céh alakíthatott egy ipartársulatot, megőrizve elkülönülését a más szakmát űző iparosoktól, másrészt több céh iparosaiból jöhetett létre egyesülés útján egy ipartársulat. Ebben az esetben a megszűnt céhek vagyonukat egyesíthették az új ipartársulatban. Az utóbbi két lehetőség közül választhattak a váci iparosok is. A Váci Első Általános Iparegylet 1867-ben alakult meg. '

6 A város iparosainak érdeklődése az egylet iránt nem volt olyan jelentős, mint amilyenre a vezetősége számított,

17 pedig a nyilvánosságot segítségül hívva, a helyi sajtó hasábjait is felhasználta a népszerűsítésére. A sajtó szerepe akkor vált igazán jelentőssé számukra, mikor - az 246