Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)
Néprajzi szekció - Novák László: Alföldi mezővárosok jogállása
Károlyi Ferenc 1756-ban bocsátotta ki urbáriumát, amelyben földesúri jogainak kívánt érvényt szerezni, s a jobbágy adóztatását, dologi szolgálatait növelni. 24 Miután - részben Ceglédhez hasonlóan - ez még sem járt teljes sikerrel, így Mária Terézia úrbérrendelete (1767) már erősebb fellépésre serkentette a földesuraságot. Az úrbéri kérdőpontokra adott válaszukban a jobbágyok még szabadmenetelűségükről, s a jobbágytelek-szervezet nemlétéről szóltak, 25 ám a rendelet nyomán sor került a birtokok felmérésére, az egyes jobbágy telki illetmények meghatározására. Óriási feszültségek támadtak evégett a földesúr és jobbágy közösség között, úgyszintén a gazdálkodást, nagymérvű jószágtartást szolgáló puszták földesúri használatba vonása miatt is. Limitálták a jobbágy telek nagyságát: egy egész telkes jobbágyot 28 hold szántó és 8 hold kaszáló terület illette meg az urbárium szerint. 26 Az 1772-ben elkészített úrbéri tabella szerint összesen 296 egész jobbágytelket (sessio) írtak össze, 27 amit azonban a földesúr nem ismert el. Az újramérés - és helytartótanácsi jóváhagyás - során 1161 sessiót állapítottak meg. A különbségként mutatkozó 198 egész jobbágy teleknek megfelelő földterületet elvették a vásárhelyi jobbágyoktól, s a földesúri magánbirtokhoz csatolták. 28 Az urbárium végrehajtását illetően komoly feszültségek támadtak a földesúri hatalmat is képviselő mezővárosi tanács és a mezővárosi közösség között. Itt is kísérlet történt a határ nyomások szerinti felosztására, a szállások felszámolására: „alázatos tisztelő szolgái Bírája és Tanácsa Vásárhely Városának" 1791. február 5-én a „Tekintetes Úri Törvény Szék"-hez intézett levelében ugyan nem ellenezte az ugar bevezetését a gabonatermesztés növelése érdekében, ugyanakkor „nemelly Lakossainknak azon Ugarban esendő Szállási épülettyeit 's Örökségeit különös tekintetbe vévén" - megőrzésüket kérték, hivatkozva a város szegénységére. 29 Az állattenyésztésnek köszönhetően az erős gazdasági potenciájú mezőváros alapvető művelésági területe a legelő és kaszáló volt. A magisztrátus élve hatalmával - mint egykor -, intézkedett a földosztás dolgában is. Ez természetesen a földesúri hatóság ellenkezését váltotta ki. A Károlyi család jogi képviselője Csongrád vármegye közgyűlése elé terjesztette panaszát 1808-ban azért, mert 1807-ben a „Csongrádi Vásárhelyi Uradalom Jurisdictioja alatt lévő H: M: Vhelyi Közönségnek Elöljárói, nem tudatik mi okbul és tekintetből indíttatván, ezen Tettes Ns Megye Sur: All. Ispánya Tettes Erkeserűi Andrásy István Urnák Comissioja mellett, a' Járásbeli Szolga Bíró, Nzetes Horváth József Szolga Bíró által, és az Adjunctus Eskűttye által a' greminalis Mártélyi Kertészeknek fű kaszállás végett ki adott az úgy nevezett Korhányi Rétnek árendáltatásátúl, a' fent nevezett Csongrád Vásárhely Uradalmat el tiltani, sőt azon Rétnek a' magok birtokába, a' melytől úgy mint Paraszt Jobbágyok a' Tőrvény általis ki vágynak zárva, leendő helyheztetésekre, sőt az említett szegény Kertészek által le vágott Fűnek magoknak esendő ki adására inteni, és így az Actoratust Jobbágyi létekre a' Földes Urak ellen vendicalni bátorkodtak, és merészlettek. Minthogy pedig az által a „Törvénytelen cselekedettyek által a' Hazánknak régi és sarkalatos Tőrvény Hármas Könyve 3 k része, 3 l dik Czikelye által is meg erősíttetett nemesi prae20
