Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)
Néprajzi szekció - Novák László: Alföldi mezővárosok jogállása
irataiból: „Csizmadia János Tanátsbéli Református bejövén a' Városházához indulatossan így szólította meg a' jelen levő Fő Bírót Farkas Mihályt, Fő Bíró Uram külgyön el a' Molnárokért, ki engedelmével, vagy parancsolattyával építették a' Keresztet a' Malomra, Fő Bíró Uram azt mondotta, hogy nem szükséges nékünk a', van nékünk elég Keresztünk, 's néki fordulván a' Tanátsházi Keresztnek monda, ez sem szükséges itt, ezt is ki kell innen vetni, mert a' Vármegye Házánál sincsen Kereszt, mert ezzel csak magokat tartyák elsőnek" - szólt Lovas István katolikus második bíró vallomásában. A katolikus molnár arról beszélt, hogy „Vasárnapon, azaz Julius 13 kán Estve felé Németh Jánosnak egyik fia, és Dobos Istvány a' malomnál megjelentek a' hol a' Kereszt volt, azon lábbal tapostak, és ugráltak, csak hogy le törhessék, de mivel erős volt a' kereszt, azt rajta végbe nem vihették". A református molnár vallomásához eszerint nyilatkozott: „sem Farkas Mihály Fő Bíró Úrral, sem Kamasz János és Túri József Tanátsbéli Urakkal abban leg kevesebbre sem egyeztem, hogy a' Kereszt a' Malom letejérül le vetessen, ha nem Javaslásom volt, hogy minden egyenetlenségnek el mellőzésére legjobb lészen, az Város Czimerét, tudniillik az Orosz Leányt a' tetejére tenni... 13 A protestáns vallási egység felbomlasztásával szinte egyidejűleg történt a szabad parasztság jobbágysorba süllyesztése. Az 1767-es úrbérrendelet után történt meg a jobbágy telekrendszer kialakítása, s annak megfelelően a jobbágy társadalom differenciálódása. Mivel, az országos mértéket nem tudták alkalmazni Cegléden (t. i. 2 pozsonyi mérő nagyságú belső fundushoz tartozott 24 hold szántó és 8 hold kaszáló az első osztályba sorolt helységekben), ezért egy 1 lelkes jobbágynak 75 szántót és - a 12 szekér szénát termő kaszáló helyett - 18 hold szántót, összesen 93 hold földterületet mértek ki III. osztályú mérték szerint. Ennek ellenére jelentős nagyságú földterülettől esett cl a jobbágyság, s az így keletkezett remanentiális földek földesúri magánkezelésbe kerültek, s részben belőlük alakították ki 1785-ben „Német kis Berezel" telepes község helyét. A vallásalapítványi uradalom birtokába 1782-ben került Cegléd, s megkezdődött a határ regulázása. Ennek során kívánták felszámolni a mezeikertes határt, pusztulásra ítélve mint egy ötszáz szállást. Az óriási határkiterjedés megakadályozta a helytartótanács által idealizált nyomásos (három calcaturás) határhasználati rendszer kialakítását. Megmaradtak a szállás-tanyák. A 3/8 telkesnél tehetősebb jobbágyok telki illetményföldjeiket a szállásföldekből kapták ki. Az 1/8 és 2/8 telkesek (fertályosok, félfertályosok) viszont nem részesültek szállásföldekből, hanem a várostól északra eső Nyomásföldeken, Fertály földeken vehették birtokba jobbágytelki járandóságukat. 14 A földesúri majorsági gazdálkodás - mely nem nélkülözhette a jobbágyi robotmunkát -, az úriszék hatékony működése, a jobbágy telki viszonyok kialakítása, a jobbágy dologi függőség földesurától, valamennyi tényező a mezővárosi önállóság, viszonylag függetlenség rovására szolgált. Míg Kecskemét és Nagykőrös az 1820-30-as években függetlenítette magát a földesúri befolyástól, autonómiája erősebbé válhatott, addig Cegléd ebben az időben csupán a jobbágy terhek enyhítését tudta szorgalmazni 16
