Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)
Művészettörténeti szekció - Schenk Lea: Funkció- és struktúraváltozás az iparművészetben
Schenk Lea Funkció- és struktúraváltozás az iparművészetben Az antropomorfizált tárgyi világ, melynek az esztétikai elvárások mellett a megfelelő praktikus funkcionálás a specifikuma - mind az iparművészeti tárgyak, mind a design termékek esetében többsíkú alkotó tevékenység eredményeként jön létre. Mindenfajta tárgy formáló tevékenység ugyanis sajátosan specializálódott tevékenységi formák keretében realizálódik. A különféle anyagok megmunkálása mindig speciális feldolgozási s alkotói metódusokat igényel. A kézműves orientációjú korszakokat követően századfordulónk ipari tárgytermelésében a korábbiakhoz képest egyre nagyobb szerepet kezdenek játszani nemcsak az esztétikai szempontok, hanem az esztétikai elvárások is. Az 1920-30-as években, a design első virágzási periódusával pedig új típusú ipari termékek korszaka köszönt be. Ezeknél a funkció lényegű tárgyaknál a formatervezés a funkcionális és esztétikai értékek szimbiózisán alapul. Az esztétikai minőségre igényes design termékek egyre tömegesebb jelentkezése az iparművészeti tárgyakat alkotó iparművészeket szemléletváltozásra készteti s arra ösztönzi, hogy felülvizsgálja, átértékelje saját műfajainak lehetőségeit, s mindezt nemcsak az iparművészeti műfajokon belül, hanem a többi művészeti ágazat műfajaihoz való viszonyában is. Hasonlóan széles hatókörű, gyökeres szemléletváltozást tükröz az is, hogy a sajátosan iparművészeti, „funkcionális gyökerű műfajok" művelői közül egyre többen alkotnak olyan „funkciótlan műveket", amikre a képzőművészeti orientáltság, az autonóm formaalkotás a jellemző. Az iparművészek alkotásainak egy része nem véletlenül nő túl a képzőművészet irányában az iparművészet keretein. Egy olyan funkció- és struktúramódosulás körvonalai bontakoztak ki ugyanis az utóbbi évtizedekben ebben a művészeti ágban, aminek megértéséhez túl kell lépni a műfaji kereteket és ágazati összefüggésben is gondolkozni kell. Az iparművészet és a képzőművészet közötti határok néhány évtizede elmosódóban, eltűnőben vannak már. Az iparművészeti és képzőművészeti ágazat korábbi elszigetelt egymásmellettisége napjainkra olyan összefonódottsággá vált, melyen belül kölcsönös áthatások bonyolult visszacsatolásos rendszere változtatta egymásra utalttá e két művészeti ágazatot. Kölcsönös megújulási lehetőséget jelentenek mindkét ágazat számára a különböző műfajok egymás számára hasznosítható tradíciói s a különböző anyagokban rejlő sajátos törvényszerűségeket kiaknázó eltérő alkotói metódusok is. Miért nem maradtak meg az iparművészek a funkcionális és dísztárgyak létre158
