Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Művészettörténeti szekció - dr. Hann Ferenc: A szentendrei motívumok továbbélése Kósza Sipos László hannoveri periódusában. Gondolatok egy monográfiához

dr. Hann Ferenc A szentendrei motívumok továbbélése Kósza Sipos László hannoveri periódusában Gondolatok egy monográfiához A nyolcvanas évek elején Szentendrei Tárlatot rendeztem a Képtárban, s kiemelt pozícióba helyeztem egy Kósza Sipos pasztellt (a freskós terem főfalára). A művet a hivatal rosszallása ellenére sikerült a kiállítás végéig a falon tartani, s az általános vélemény az volt, hogy az 1971 óta Hannoverben élő művész munkája (mely a hatvanas évek legvégén született) összefoglaló igényű, esszenciálisán tartalmazza mindazt, ami a városképhez (nem a lefestő-lemásoló módon) kötődő szentendrei piktúrát jellemzi. 1994-ben amikor a Hannover melletti Empeldében Chikán Bálint munkáját folytatva lajstromba vettem a hagyatékot, s kiválogattam a múzeumi gyűjteménybe kerülő műegyüttest, az volt az érzésem, hogy két évtized alatt megmerevedett az idő, alig módosult az oeuvre (bár természetesen finomodott, gazdagodott). Kósza Sipost nem érintették meg a nyugat-európai nagy művészeti mozgások. Haláláig Szentendrét festette, lapjain Korniss, Barcsay, Vajda, Vaszkó Erzsébet (sőt érdekes módon Szántó Piroska) életművének tanulságait fedezhetjük fel, s néha oly merész utalásokat láthatunk, melyek megőrző átírásához valószínűleg a diaszpóra csendjére volt szükség. Kósza Sipos 28 éves korában emigrált. Indítékai egyszerűek, olyanok, melyek voltaképpen a hatvanas évek forrongó ki-, (be-) és letiltott nemzedékének jobb tagjaiban megvoltak. Nem tudta elviselni a kiszorítást, a hatalom packázásait, az információszegénységet, szabadon akart dolgozni. Itthoni helyzetére a kettős lét jellemző: a szentendrei mikrovilág és a halvány kísérletek a budapesti orientációra. Nézzük először az utóbbit: Az egyik legkülönösebb budapesti kiállítás (melyet ma jól jegyez a művészettörténeti kutatás) ahol Kósza Sipos kiállított, az Új Törekvések '66 с bemutató volt (Ferihegyi repülőtér KISZ-klubja). A tárlat voltaképpen meg sem nyílt, a többnyire kollégákból, barátokból álló közönség zárt ajtókat talált. Ezen a kiállításon olyan induló festők szerepeltek (volna) akiknek pályája később meglehetősen eltérő utakra vezetett (Bak Imre, Bartl József, Csík István, Deim Pál, Galambos Tamás, Hortobágyi Endre, Kósza Sipos László, Lakner László, Molnár Sándor, Nádler István, Simon Balázs).

1 Közülük főleg Bak és Nádler azok a művészek, akik a nyomasztó, depresszív helyzetre éppen ellenkező megoldást találtak, mint Kósza Sipos. 122