Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Molnárné Hajdú Margit: Az újszülött családi és egyházi befogadása Nagytarcsán

amikor a gyereket 2-3 hónapos kora után keresztelik, már az anya is megy a keresztelőre. Ilyen esetben a szertartás után odatérdel az oltár elé és akkor részesül az áldásban. A keresztszülők kötelességei: Nagy tárcsán a családok belső életét általában a nagyanyák irányították. Az apának a gazdaság vezetése jutott. A pénz beosztása, a család ruházatának beszerzése az asszonyok feladata volt. A keresztapának a tisztségéből adódóan nem volt sok gondja. A keresztszülői kötelesség egyenlő volt a keresztanyai kötelességgel. Ő ápolta a választott rokonsági kapcsolatot meleg szeretettel, szívósan a sírig. A komák, komaasszonyok a komává válás első percétől kezdve magázták egymást. Mivel ez választott rokonság, jobban őrizték békéjét, és a szeretet kölcsönösségének megőrzését, mint a vérrokonok. A komaság nem öröklődik, de általában kölcsönös. A komaasszonyok tudtak vigyázni legjobban a lelki béke fenntartására is, de ők tartották számon az anyagi kihatású feladatokat is. Arra nemigen sikerült adatot gyűjteni, hogy a keresztanya a keresztgyermek lelki fejlődését hogyan segíti. Ezt ráhagyja a szülőre, az iskolára és a vallásórára. A testi fejlődést inkább figyelemmel kísérte. Például a beteg keresztgyereket látogatta, húslevessel, édességgel kedveskedett neki, szükség esetén a komáék számíthattak segítségére. Ha hírül vette, hogy pl. a gyermek feje ótvaros, a megfelelő előírás szerint vitte a piros szalagot, hogy keresztfia- lánya fejére kösse, ezzel a betegséget elhárítsa. Ha a keresztgyerek kicsi korában meghalt,

34 amire sok példa adódott, akkor a szülő vette a kékre festett virágmintás koporsót, a keresztanya odaadta a keresztelői takarót szemfedélnek és a hóna alatt vitte a koporsót a temetésen a sírig. Volt olyan anya, aki a menyasszonyi szalagjait a szemfedélre tette. Utána még szült háromszor, mindegyik gyermeke meghalt. Elterjedt a hír, hogy ez a menyasszonyi szalagok eltemetése miatt volt. Ilyent ezután egy anya sem tett. Búcsúkor, karácsonykor, húsvétkor a keresztanya ajándékot vitt a keresztgyereknek. A korábbi évtizedekben boltban vásárolt édességet, napjainkban ékszert, magnetofont, kerékpárt. A keresztfiú a karácsonyi köszöntésért régen egy almát, és belenyomott krajcárt, vagy koronát kapott. Konfirmációra - a katolikusok első áldozásra és bérmálásra - a lánynak szalagot vagy „nyakrakendőt", a fiúnak ünnepi inget adtak. A keresztgyermek lakodalmán a keresztanya a fővendég. Ehhez mérten a szülők után övé a legtöbb kötelesség is. Anyagi helyzetéhez képest, és a szokásoktól irányítva ajándékot visz a keresztgyermeknek. Úgy illett és illik ma is, hogy a keresztanya ajándéka legyen a legértékesebb. Miután a keresztgyermek - választottjával együtt, majd a komaasszony is külön meghívta a lakodalomba, a keresztanya sok húst, süteményt, kalácsot, édes pálinkát, és 5 kg-os mákosrétest visz ajándékba. Az örömfát,

35 a ,,ratolec"-et is a keresztanya adta. A menyasszony-keresztlány kontyolására adott főkötő is az б ajándéka volt. A keresztanya további kötelességei csak szertartásjellegűek, de fontosak, elmaradhatatlanok. A lagzi napjának délelőttjén a mennyasszony keresztanyja kíséretében a vőlegényhez megy, hogy felvarrja kalapjára a rozmaringkoszorút.

36 A vőlegényt is, a menyasszonyt is a keresztanyák vezetik a polgári és az egyházi 105