Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Molnárné Hajdú Margit: Az újszülött családi és egyházi befogadása Nagytarcsán

Molnárné Hajdú Margit Az újszülött családi és egyházi befogadása Nagytarcsán Nagytarcsán - a századfordulótól napjainkig - két családi ünnepet

1 ülnek meg nagy vendégséggel: a lakodalmat és a keresztelőt. A lagzi a faluközösség egészét megmozgató esemény, a keresztelő, - az újszülött családi befogadása - bensőségesebb, családiasabb, de vendégséggel, sütés-főzéssel járó ünnep. Mindkét esemény kiemelkedő része az, amikor a templomban, az egész gyülekezet előtt megtörténik az egyházi áldás. Arra a kérdésre, hogy miért a házasságot és a születést igyekeznek emlékezetessé tenni, az 1960-as években élő 80 év körüliek így válaszoltak: „Amellett, hogy a fiatalok egybekelésének és az új életnek örülnek, Nagytarcsán mindig nagyon fontos volt a munka, emiatt jelentős eseményt jelentett, ha új munkaerő érkezett a házhoz". A házassággal azonnal kaptak munkás kezet a menyecske vagy a vő személyében s a megszületett gyermekben is a leendő segítséget látták. A gazdagok is kívánták a gyermekáldást, még ha csak 1-2-őt is, mert nem akartak örökös nélkül maradni. A szegényeknél volt gyermekáldás bőven. A XIX-XX. század fordulóján, amikor a község lakossága még a 900 főt sem érte el.

2 1895.

1. l-jétől 1901. XII. 31-ig 267 1902.1. 1-1909. XII. 31-ig 391 1910-1913-ig 179 1914—1920-ig (az I. világháború és hadifogság idején) 204 1921-1930-ig 352 1931-1940-ig 314 1941-1950-ig 191 1951-1964-ig (14 év alatt) 341 gyermek született. Felnevelni azonban jóval kevesebbet tudtak. Ennek oka a következőkből adódhatott: 1928-ig csak paraszt-bábák segédkeztek a szülésnél. 1928-ban tudtak csak szülésznőt fogadni, orvos pedig csak 1964-ben telepedett le a faluban. Ilyen egészségügyi ellátottság mellett nem csodálkozhatunk, ha a születéstől egyéves koráig: 1895-1901-ig 67 1902-1909-ig 109 1910-1915-ig 58 99