Asztalos István szerk.: Múzeumok Pest megyében(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 3., Szentendre, 1996)

Szentendre - Anna Margit–Ámos Imre Múzeum

SZENTENDRE ANNA MARGIT - ÁMOS IMRE MÚZEUM Az 1984-ben megnyitott Anna Margit - Ámos Imre Múzeum egyike a legkisebb képzőművészeti gyűjteményeinknek. A művészházaspár munkássága - rokon tematikával - a harmincas években indult. Mindketten a művészlét nagy élményével telítettek, ám erre az indulásra csak egyikük: Anna Margit életművében következnek egymástól elváló periódusok; Arnos Imrének - korai halála miatt - sokkal rövidebb idő alatt kellett mindent elmondania. Anna Margit (1913-1991) legkorábbi képei tempera- és gouache-festmények. Sötét, elmosódó, egymáson áttűnő zöldjei, kékjei, lilái, meszes szürkéi felkeltik a figyelmet és továbbrezegnek a kiállítás látogatójában. (Özvegy I., II. Kettős portré, Festőnő) Váratlanul és harsányan ránk rikoltó vörösei mellbevágnak, és különös, a környezetbe nem illő kontrasztjukkal sokáig foglalkoztatnak bennünket (Aquincum). Szokatlan és erőteljes hang ez, ha tudjuk, hogy egy huszonnégy éves festő alkotása. De nem csupán a szín ilyen harsogó, hanem a téma is: fiatal, csupa élet nő fekvő alakja a szarkofágban! Lehetne játék, és annak az emléke megfestve, de nem! A komolyan ránk tekintő szempár sokáig fogva tart bennünket. Anna Margit nem fél az abszurd helyzetektől, s vállalja a megbotránkoztatást is... S ha a többi teremben kiállított figuráit is sorra látogatjuk: balerinát, ifjú özvegyet, a mézeskalács-lovon vágtató művésznőt, a saroglyánál álló, mindennek hátat fordító nőalakot, a szegre akasztott, fej nélküli babát - rájövünk, hogy Anna Margit festészetének tárgya mindig önarckép - hol rejtetten, hol egészen nyíltan. Élethelyzeteket látunk tehát, amelyekben kipróbálta magát: egyiket-másikat úgy, hogy előre megsejtette (Özvegy, az utcai teremben), más helyzeteket úgy, hogy elképzelte, mintegy behelyettesítette magát a különböző élethelyzetekbe. Önmagát festi, amikor nem az életet, hanem az eltemetkezést, a lemondást vállaló művészéletet választja; önmagáról beszél, aki a művészet képviselője és közlője (balerina-alakok); önmagáról, aki tudja, hogy festői vállalkozása annyit ér, mint egy vásárból hozott mézeskalács figura... Önmagáról, aki kipróbálta, milyen egy törött, fej nélküli baba sorsa; önmagáról, aki boszorkányos ügyességgel és fölénnyel emelkedik mindenféle üres széplelkűség fölé... (Vörös Rébék) Anna Margit festészete első pillanatra könnyen megközelíthető, mert figurái a népművészetből, a provinciális művészetből, a gyermeki művészetből ismert figurák. Megközelíthető színöröme útján, a festés öröme útján mert tubusból kinyomott festék-kupacai hasonlítanak a virágokra, igaz, hogy inkább a művirágokra, olyanokra, amilyeneket a falusi házioltárokon -21 -