Asztalos István szerk.: Múzeumok Pest megyében(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 3., Szentendre, 1996)

Szentendre - Barcsay Múzeum

SZENTENDRE BARCSAY MÚZEUM A Barcsay Múzeum 1978 áprilisában nyílt meg egy XIX. század elején épült polgárházban. A házat a nagy múltú, német eredetű Schartner család lakta másfél évszázadon keresztül. Tőlük bérelt lakrészt a Stéger család, melynek híres tenorista sarja: Stéger Xavér Ferenc is itt született. Az épület rekonstrukcióját, illetve az udvari nagytermet Hofer Miklós építész tervezte. Az épület eredeti funkcióit (orvosi magánrendelő, kerékpárjavító műhely, illetve lakószobák) szolgáló termek igen alkalmasnak bizonyultak a viszonylag kis méretű képek számára, a néhány nagyméretű alkotás pedig - a mester tevékeny közreműködésével - a zárófalakra került. Barcsay Jenő (1900-1988) művészete nemcsak Szentendrén, hanem a XX. századi magyar művészet történetében is fogalom: a konstruktivizmus, sőt a figuratív konstruktivizmus képviselője, közösségi épületek mozaikjainak, falitextiljeinek alkotója, a művészeti oktatásban és az orvos-továbbképzésben is alkalmazott Művészeti Anatómia szerzője, "tudós" rajzolója. A kiállítótermekben az életművet jól érzékeltető válogatás látható. Barcsay korai műveit a bejárattal szembeni teremben láthatjuk. Huszonhárom évesen, főiskolás korában festett legkorábbi képe "A falu bolondja" még főiskolai mesterének, Rudnay Gyulának a drámaian sötét tónusában keletkezett. Ugyanakkor igen fontos mű, mert Barcsay emberszeretetének első megnyilvánulása egyidejűleg. Az átlagember számára szórakoztató látványosságként kezelt gyengeelméjűt б embernek tekinti és tiszteli - mint ahogy korábban Mednyánszky tette a maga csavargóalakjaival. Ez a humanizmus a legfontosabb érték Barcsay későbbi munkáiban is: a "Kubikusok" és a "Munkáslány", a kétalakos "Munkásnők" című freskótervben is - sőt Barcsay egész munkásságában. Egyik leghíresebb képe az 1928-ban festett "Munkáslány". Barcsay akkor jött haza első párizsi útjáról, - a kép színezésében Matisse és Mondrian harsány színessége és egyszerűsége tükröződik. De benne van a MunkácsyMednyánszky-Rudnay féle emberszemlélet öröksége is. Kétalakos "Munkásnők" című képe viszont már későbbi magyar hagyományokat összegez: a Nyolcakét és Nemes Lampérth-ét: "komor festői indulatok, földterhelte mélységek" sejlenek itt fel, melynek alapján Kállai Ernő expresszionista stílusjegyeket lát érvényesülni. Ugyancsak ehhez az expresszionizmushoz tartozik az épület folyosójának végén látható három rézkarc, melyek egyidejúek: 1931-ből valók. Barcsay kutatja a táj rejtett arculatát, a felszínt alakító erőket - s ezt a lényegkeresését egész munkásságára érvényesnek kell majd tartanunk. Korai tájfestményeinek legértékesebb darabja az 1934-ből való "Izbég", másik címén "Szentendrei táj". -24-