G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)

Dinnyés István: A Blaskovich testvérek régészeti tevékenysége

DINNYÉS: A BLASKOVICH TESTVÉREK RÉGÉSZETI TEVÉKENYSÉGE 169 vitte be az MNM-be (MNMA 425/1962.XIX.). A kiszántott leletekből Ulrich Márton (Nagykáta) kb. 800 dénárt (TBMÉ 68.175.1-80.) és a pénzeket rejtő edény töredékeit (TBM 68.59.1. - Dinnyés 1973, 48., XV. t. 1.) ajándékozta a Tápiószelei Múzeumnak. A 16. század közepén elrejtett pénzleletek

42 éremanyagát, majd az edénytöredékeket az MNM a tápiószelei gyűjteményeknek adta át (TBMA 145-71.; TBMÉ 68.173.1-174.113.; TBM 75.12.1., 75.13.1. - utóbbi a két múzeumba jutott töredékeiből összeállított, kiegészített, mázas korsó, a legnagyobb pénzlelet edénye). 1963 novemberben a tápiószelei vasútállomástól ÉK-re, répaprizmák leföldelésekor sírokat bolygattak meg, a leletekből Blaskovich Máriának egy szarmata, korongolt tálat (TBM 68.64.1.) sikerült a múzeumba behoznia (TBMA 146-71.). 1965 Tápiószentmárton-Bertalan-major területén, útépítéskor ismeretlen korú település három gödrének metszetét figyelték meg, leletekről nincs adat (TBMA 148-71.). Ez az utolsó, régészeti feljegyzés 1967. március 19-20-ig, Blaskovich János és leánya, Mária haláláig. A tápiószelei Blaskovichok, György és János munkásságából azokat a régészeti leleteket és adatokat tekintettük át (nem hiánytalanul), melyek személyes tevékenységük révén kerültek múzeumba, maradtak fenn. Régészeti munkálkodásuk másik, az előbbiekkel összefonódott vetületét emberi kapcsolataik, a személyüket övező megbecsülés, régiségek iránti érdeklődésük elismertsége, Blaskovich György és János történelmi-régészeti ismeretterjesztő tevékenysége eredményeként értékelhetjük. 1945-47 előtti régészeti gyűjteményük barátaik, ismerőseik jóvoltából is bővült, egyikmásik leletről talán épp ezért nincsenek közelebbi adataink. Baráti kapcsolataikat a tápiószelei ásatások első éveiben eredményesen tudták a feltárások szolgálatába állítani. 1947 után a Múzeumi Gyűjtőhely, majd a Tápiószelei Múzeum anyagának gyors gyarapodása elválaszthatatlan a Blaskovich testvérek emberségének, a történelmi értékek, a múlt emlékei megbecsülésének és szeretetének személyükből áradó és sokakat megkapó varázsától, kisugárzásától. Az 1940-től fokozatosan nyilvánossá vált gyűjtemény, majd a múzeum látogatóit mindig vendégként tisztelték, a látnivalókhoz fűzött magyarázatokkal kisérték végig a helyiségeken. Az állandó tárlatvezetések mellett a történelmi-régészeti előadások képezték a Blaskovich testvérek ismeretterjesztő tevékenységének másik, fő területét. 1945 előtti, iskolai célra készült összeállításaikat, a negyvenes években általuk szervezett, tartott előadásokat már említettük. Gyakorlatuk az ötvenes és hatvanas években folytatódott. A fennmaradt előadás szövegek többsége 1955-1965 között készült, vagy ekkor leírt változat (pl. TBMA 54-58, 97-70., 135, 142, 159-160-71.). Blaskovich János egy-egy írása, cikksorozata a Pest Megyei Hírlap nagykátai járási mellékletében, a Tápiómentében is megjelent. Hatásuk a Tápiószelei Múzeum gyarapodásában, a múzeumba érkező leletekben és leletbejelentésekben mutatkozott meg. Nagy szeretettel foglalkoztak a gyermekekkel, fiatalokkal, s bizonyára ennek is köszönhető, hogy a múzeum gyarapodásában jelentős részt képviseltek a tanuló ifjúság ajándékai. Köztük szép számmal régészeti leletek, amiket a szántókon és földmunkák nyomán gyűjtöttek. Sok kisebb lelet mellett ilyen a Tápiószele-Csíkos és Tápiógyörgye-Nagyteleki-dűlő területén, a középkori faluhelyen (TBM 68.47.1-64.) és a Tápiószele-Tűzköves, bronzkori településen (TBM 68.33.1-58.) éveken át gyűjtött, felszíni leletek válogatott anyaga. Blaskovich György és János tárlatvezetéseiken és előadásaikban természetesen nemcsak saját, vagy közreműködésükkel született, régészeti eredményekről szóltak. Tápiószele