G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)
Dinnyés István: A Blaskovich testvérek régészeti tevékenysége
170 DINNYÉS: A BLASKOVICH TESTVÉREK RÉGÉSZETI TEVÉKENYSÉGE múltjával kapcsolatos írásokban rendszeresen szerepel a Külsőmezon, a Viczián-tanya mellett, az 1920-as évek elején, Sinka János bérlő által kiásatott Árpád-kori templom és leletanyaga. A Blaskovichok az 1241^12-ben, a tatárjárás következtében elpusztult, templomos falut az Árpád-kori (Tápió)Szelével azonosították. Ma már tudjuk, hogy a külsőmezei falu egyike volt azon Árpád-kori falvaknak, melyek területét a tatárjárás után feléledő Szele magába olvasztotta. Nem feladatunk, hogy a Blaskovich testvérek művelődési-ismeretterjesztő tevékenységét tárgyaljuk, régészeti vonatkozásai okán mégis érinteni kellett. Blaskovich György és János régészeti munkásságát összegezve, mindenekelőtt két, mind a Tápió-vidék, mind a Kárpát-medence régészetében kiemelkedő eredményre kell rámutatni, a tápiószentmártoni szkíta aranyszarvasra (1923) és a tápiószelei szkíta temető feltárására (1938-53). Hiszen kezdeményezésük, közreműködésük nélkül egyik sem született volna meg. 1945 előtti tevékenységük, az MNM-mel ápolt kapcsolatuk elsősorban azt szolgálta, hogy az MNM régészeti kutatásait Tápiószelén és környékén elősegítsék, támogassák. Régészeti érdeklődésük közismert volt, ezért értesülések futottak be, leletek jutottak el hozzájuk. Maguk is gyűjtöttek, de szakembert kívánó feladatot - a leletek mentésén túl - tudatosan nem vállaltak magukra. Vállalt feladatukként inkább az MNM tápiószelei „előőrse" szerepét töltötték be, akiknek helyszíni segítségére az MNM szakemberei bizton számíthattak. Régészeti munkásságuk 1947-től annyiban változott, hogy a leletek mentése, gyűjtése, az immár múzeumi gyűjtemény gyarapítása hivatalos feladatuk lett. Amíg erejükből tellett (1958—59-ig) terepmunkát is végeztek. Ismeretterjesztő tevékenységük hatása az ötvenes években bontakozott ki igazán, a Tápiószelei Múzeum régészeti (és más) gyűjteményének gyarapodásában komoly szerepet játszva. A tápiószelei Blaskovichok régészeti munkásságának eredménye kb. 120 régészeti lelőhely (tárgy, dokumentáció); Tápiószele-Szumrák, Csíkos leletein túl, mintegy 12001300 régészeti tárgy; több, mint ezer ókori és középkori pénzérem, mely gyűjtésükkel, közreműködésükkel, ill. tevékenységük hatására került az MNM-be, nagyrészt a TBM-be. Kiemelkedően, vagy kevéssé jelentős leletek, leletegyüttesek, a Tápió-vidék régmúltját tekintve egyaránt lényegesek és fontosak. Blaskovichok által lerakott építőkövek, melyek a Tápió mente régészeti kutatása számára alapul szolgáltak már az б életükben, s szolgálnak azóta is. Blaskovich György és János „régészkedése", műtárgy gyűjteményük gyarapítása ugyanazon értékteremtő, értékőrző törekvésből fakadva - természetes része volt a tápiószelei Blaskovich család életének. Gyűjteményüket nemcsak sajátjuknak, hanem nemzeti értéknek is tekintették. Régészeti munkásságuk, formálódó múzeumalapítási elképzeléseik egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a kritikus években - 1944-től, a háborús eseményekre való felkészüléstől 1952-ig, a múzeum megalakulásáig - a Nemzeti Múzeum mindenkori vezetése egyértelműen támogatta őket, s ha kellett, segítségükre sietett. A Tápiószelei Múzeum létrejöttével gyakorlatilag megvalósult a Blaskovichok, György, János és Mária alapvető célkitűzése: a Blaskovich-gyűjtemény végleg otthonra talált saját otthonukban. A mai Blaskovich Múzeum tehát őrzője Blaskovich György és János, a tápiószelei Blaskovich család közkinccsé lett értékeinek, kifejeződése legszebb törekvéseiknek, veszélyeket és nehézségeket elhárítani képes, nemes emberségüknek. A múzeum létrejöttében a Blaskovichok sok lemondást követelő, áldozatokat is vállaló életvitele, munkássága volt meghatározó. De hozzájárultak mindazok, akik a Blaskovichok tevékenységét évtizedeken
