G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)

G. Móró Csilla: A Blaskovich család útja a felemelkedéstől a műgyűjtésig

GÓCSÁNÉ MÓRÓ CSILLA A Blaskovich család útja a felemelkedéstől a műgyűjtésig Bevezető A magyar társadalom története a 19. században végbement nagy átalakulásig elsősorban a nemesség és a parasztság története volt. A magyarság társadalmi alkatának jellegét ezek tömegei határozták meg.

1 A magyar társadalomban döntő helyet elfoglaló nemesség politikai, gazdasági szerepe, társadalmi megbecsülése minden korban jelentős. Már a múlt század jeles történetírói is rámutattak arra: ha nem ismerjük a nemesség társadalomtörténetét, csonka és hiányos a parasztságról, a polgárságról, sőt az egész magyar történelemről kialakított képünk is. A történeti feldolgozásokkal kapcsolatban kritikusan állapítja meg Benda Kálmán'. „A magyar történetírás még ma is gyakran általában beszél »a« nemességről, amikoris vagy a paraszti sorban élő kisnemesség életformáját általánosítja a nemesség egészére, vagy megfordítva: egy vékony nemesi elit felfogását és életmódját vonatkoztatja a nemesség egészére." A kiváltságosokat vagyon, politikai, társadalmi súly, vallás és mentalitás osztotta meg. A 17-18. század fordulóján az egyes rétegekből jellegzetes csoportok válnak ki. A nemesség arculatán új vonások tűnnek fel, bár társadalmi helyzete nem változik. Hatalmuk alapja továbbra is a földbirtok, emellett a családi kapcsolatok, hivatal, gazdaság, műveltség is meghatározói tekintélyének.

4 E renden belül a figyelem hagyományosan a nagybirtokos arisztokráciára összpontosult, erre a nemzetközi viszonylatban is kivételesen keskenynek, de átlagát tekintve, kivételesen gazdagnak és befolyásosnak bizonyuló, az uralkodótól függő hatalmi pozíciók nagy részét még a reformkorban is monopolizáló nagyúri rétegre. Rajta kívül a középbirtokosságra esett a legtöbb figyelem. Arra az osztályra, mely aránylag kiterjedt földbirtok felett rendelkezett, évszázadokon át ősi földjén ült, vármegye és ország ügyeinek intézésében nemzedékeken át résztvett, s tulajdonképpen közelebb állott a főnemesi rendhez, mint a nemesség szegényeihez. Történelmünkben a 16. század óta egyre inkább fontos tényező a köznemes. Ők az úgynevezett „bene possessionati"-k a rendi világ utolsó korszakában a táblabíró-világ alakjai, akiket utóbb „dzsentri"-knek neveztek.

7 Politikai megfontolásból e kifejezés az elmúlt negyven évben negatív értelmezést kapott, illetve lassan feledésbe merült. Magyar földön évszázadokon át a nemesi életforma maradt az emberhez méltó élet ideálja. Ha nemesi életformáról szólunk, tulajdonképpen a köznemességre gondolunk - állapítja meg a magyar osztályviszonyokat elemezve Szabó István? A rétegekre különült nemesség egyik jellegzetes csoportja a hivatali és a polgárosuló nemesség, amely olyan polgári életeszményeket tesz magáévá, mint a pontos, korszerű gazdálkodás, a pénzügyi fegyelem, a lelkiismeretes közigazgatás, közszolgálat, tájékozottság, iskolázottság, műveltség, történeti, művészeti értékek megbecsülése. A köznemesség kialakulásáról pontos ismereteket szerezhetünk Mályusz Elemér értekezéséből, míg történeti fejlődéséről, gazdálkodásáról, életmódjáról és mentalitásáról árnyaltabb képet kaphatunk az újabb kutatások alapján.