G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)

Fehér Dezső: Blaskovich Ernő, Kincsem, a csodakanca tenyésztője (A tápiószentmártoni ménes története)

136 FEHÉR: BLASKOVICH ERNŐ, KINCSEM, A CSODAKANCA TESZÉSZTÖJE ban, hogy ennek a lónak a nyergében egy magasságú volt többi társával, sot a ló kiváló ugróképessége és acélos szervezete folytán többnyire megelőzte társait a vadászlovaglásban, így történhetett meg, hogy 12 éves korában ellette csak első csikóját, amely különösebb versenyeredményt nem ért el. A következő évben üresen maradt Buccaneer után, ezért 1873-ra úgy küldte tulajdonosa Kisbérre, hogy az újabb, Angliából Kisbérre importált mén, Cambuscan fedezze. Az 1874-es évjáratban nagy tenyésztési sikere volt Blaskovich Ernőnek: hét csikó született ménesében. Pedig ez ennyiben csak tenyésztői siker. A szerencse azonban tovább kísérte a türelmes tulajdonost. Vevők érkeztek, hogy ezt az évjáratot éves korban megtekintsék, mert a takarékos tulajdonos áruba bocsátotta őket. 1875 május első felében két kiváló lószakértő, báró Orczy Elek és gróf Lónyay Béla Szentmártonba utaztak, hogy megtekintsék az eladó csikókat. A tulajdonos csak hat csikót vezettetett fel, mert a késői születésű hetedik csikó, Nefelejts kancacsikója, amely később a Könnyű nevet kapta, olyan gyenge volt, hogy nem vezették elő. Blaskovich előbb csak három csikót akart eladni a felvezetett hatból, de a vevők egyik csoportosítással sem voltak megelégedve és nem tudtak megegyezni. Végül Blaskovich Ernő azt az ajánlatot tette, hogy Waternymph sötétsárga kancacsikóját visszatartja, s a többi ötért 7 000 forintot kért a vevőktől. így aztán létrejött a vásár. Blaskovich Ernő kitűnően választott, amikor egyetlen csikót, amely a Kincsem nevet kapta, kiemelte a hatból! Lehet magyarázni, megmagyarázni, találgatni, hogy a több mint évtizedes tapasztalat, a szaktudás vagy csak éppen a véletlen pillanatnyi gondolat vezette erre a döntésre a takarékos Blaskovichot: de tény, hogy KINCSEM a kincse lett! (XVI/33. színes kép) III. Kincsem diadalútja szerte Európában Hesp Robert tréner Gödön A tápiószentmártoni ménes lovai az angol születésű Hesp Robert tréner irányítása alatt álltak a Duna melletti gödi idomítótelepen. Ide a korábban különböző arisztokrata családok falkáival és vadászlovaival foglalkozó Hesp Robert 1874-ben telepedett le úgy határozván, hogy a továbbiakban már csak telivérek idomításával és versenyeztetésével foglalkozik, mint nyilvános tréner. Erre a telepre érkezett meg 1875 őszén Tápiószentmártonból vezetőszáron lábon hozott csont és bőr, nyakigláb májsárga kancacsikó, amelyet a gödi csárdánál fordított be az országútról a tréningtelepre a szentmártoni csikós... Mielőtt azonban a csodakanca pályafutásával foglalkoznánk, úgy érezzük, itt célszerű és szükséges röviden ismertetni Tápiószentmártont, a birtokot, a ménest, ahonnan a csodakanca elindult azóta is világrekordot tartó útjára. A legjobb leírás a Vadász- és Versenylap 1876 téli számában található Sárkány FJ. versenytitkár tollából. Igaz ugyan, hogy e legjobban elfogadható és korabeli leírás papírra vetésekor már a kétéves Kincsem mögött 10 futás és 10 győzelem volt, - mégis a „Helyzetrajzot" hitelesnek és elfogulatlannak kell tekinteni. Ezért idézünk Sárkány F. J. cikkéből: „A Pestről Ceglédre vivő államvaspálya Albertirsai indóházától jó lovakon egy órai kocsizás Szentmártonig, hol a ménes áll. A vidék hullámzatosan emelkedő fennsík, melynek legmagasabb tarajáról, a tengerszint felett hasonló magasságban, mint a budai Gellérthegy, gyönyörű a kilátás messze földre. A Cserhát végső folytatása az emelkedés, mely Gödöllőnél, Isaszegnél kezdődik, s itt lapul el