Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

Ha a nagyobb szőlőbirtokosoknak a szántó mellett igásállatuk is volt, akkor maguk is részt vették a szántóterület megművelésében; ha a szántó mellett nem volt állat, akkor azt mindenképpen mással műveltették, legfeljebb a szőlőben dolgoztak. A gazdálkodás különféle típusai figyelhetők meg a legnagyobb szőlőbirtokkal rendelkező szentendrei családok esetében is. Szentendrén 6 családnak 70 kapás feletti szőlőterülete volt. Köztük Paulovics Péter és Lalits Simon szántóval és igásállattal is rendelkeztek. Agrovits György ügyvéd minden vagyonát szőlőbirtok vásárlásába fektette. Szántóterülete minimális volt, állatokkal nem rendelkezett. Szőlőjét bérmunkában műveltette meg. Tsopor János gazdálkodó a szőlőbirtok mellett jelentős mennyiségű szántóval és igásállattal is rendelkezett, önellátó gazdálkodást folytatott, a bérmunka felhasználása mellett maga is részt vett a földterület megművelésében, Pleviczky özvegye és Manijlovits János az egyre gyarapodó szőlőterület mellett minimális szántót szerzett. Gazdaságát mindkettő szőlőmonokultúrává alakította, annak megműveléséhez az özvegy 2 lovat és tehenet tartott, Manijlovits János viszont semmiféle állattal nem rendelkezett. A szentendreiek gazdálkodásában a szántóterület nem játszott jelentős szerepet. Szentendrén 1828-ban mindössze 218, Izbégen 42 családnak volt szántóföldje. Az úrbéri tabella adataihoz képest a szántókat illetően jelentős változás tapasztalható. 1772-ben Szentendrén még 317 család rendelkezett szántóterülettel, számuk tehát */з résszel csökkent. A szántó nagyság szerinti eloszlása a következő volt: Szentendrén — 1 p. m. vagy ennél kisebb szántója volt 17 családnak — 2— 5 p. m. vagy ennél kisebb szántója volt 129 családnak — 6—10 p. m. vagy ennél kisebb szántója volt 40 családnak — 11 p. m.-nél nagyobb területe volt 32 családnak Izbégen — 1 p. m. szántója volt 5 családnak — 2— 5 p. m. szántója volt 21 családnak — 6—10 p. m. szántója volt 10 családnak — 11 p. m. feletti szántója volt 6 családnak. Az 1772-es állapothoz képest Szentendrén főleg az 1 p. m. vagy ennél kisebb szántóterületek esetében tapasztalható csökkenés (1772ben 100 család, 1828-ban mindössze 17 rendelkezett ekkora szántóval). Csökkent a 11 p. m.-nél nagyobb szántók száma is: 53-ról 32-re. A kis szántóterületeket tulajdonosaik nyilván szőlővel ültették be, a nagyobb területű szántó csökkenése pedig az újabb aprózódással magyarázható. A szőlőbirtokkal szemben a nagyobb szántóterület ebben az idő85