Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

csak szőlővel 169, teljesen nincstelen volt 48. A nincstelenek száma csak az összeírtakra vonatkozik, hiszen jórészük kimaradt a felmé­résből. A legnagyobb szőlőterületek 12, 15, 16 kapást tettek ki. Aki­nek 11 kapásnál nagyobb szőlője volt, az rendszerint nem szerzett szántót, illetőleg szántóterületét is szőlővel ültette be. Az összeírás névanyaga még bizonyos fokig utal az iparosok fog­lalkozására is. Bár már kezdtek kialakulni a későbbi korszak család­nevei, az 1715-ös összeírásból még következtethetünk a foglalkozá­sokra. 18-féle iparosnév fordul elő: hajós, gombkötő, pék, tobakos, szabó, lakatos, molnár, foltozóvarga, csizmadia, szappanos, szűcs, zubbonykészítő, takács, kovács, szűrszabó, asztalos, bognár, bor­bély. 81 Az országos gyakorlatnak megfelelően az összeírok feljegyzéseket készítettek a város mezőgazdasági viszonyairól is. Ezek szerint Szentendrén az elvetett mag kétszerese termett meg, gondos műve­lés után. A földet tavaszonként trágyázták, a Duna az alacsonyabb részeket elöntötte. Rét, legelő ebben az időszakban még elegendő volt, a szőlő kapásonként 1 urna bort termett. 82 A gazdasági életről hasonló képet nyújt az 1720-as összeírás is. Ez csak 245 nevet tartalmaz. A szőlőterület összesen 1070 kapás, a szántó 127. p. k. A növekedés gyakorlatilag az 1715 óta eltelt 5 évben kö­vetkezett be. A szántók a korábbihoz képest felaprózódtak. 67 bir­tokos rendelkezett szántóval, ezek közül egynek csak szántója, 66­nak szántója és szőlője volt. A szántók eloszlása a következő: 1 р. k. alatt volt 9 családnak 1— 5 p. k. között 55 családnak 6—10 р. k. között 3 családnak 11 р. k. felett — családnak Szőlővel 202 család rendelkezett. Ezek közül 136-nak a szőlőn kí­vül egyéb mezőgazdasági területe nem volt. A szőlőbirtokok eloszlása megváltozott az 1715-ös állapothoz képest. 1 kapás alatt volt 8 családnak 1— 5 kapás között 118 családnak 6—10 kapás között 61 családnak 11 kapás felett 15 családnak Bár 1720-ban is az 1—5 kapás nagyságú területek voltak túlsúly­ban, csökkent az 1 kapásnál kisebb szőlők száma. A termésátlagot figyelembe véve nem volt érdemes kis területeken dolgozni, különö­sen, ha a feldolgozáshoz szükséges szerszámok és eszközök árát is figyelembe vesszük. Nőtt a 11 kapásnál nagyobb szőlőbirtokok száma, és itt is megfi­gyelhető bizonyos szóródás. 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom