Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

Az ipar és kereskedelem a 19. század második felében Szentendrén hanyatló tendenciát mutatott. A céhek a polgári forradalom után formálisan tovább működtek, és amikor az 1872:8. te. véglegesen kimondta a céhszervezetek megszűnését, már az iparosok száma is igen csekély volt. Ipartársulatok — a céhek helyén — a városban nem alakultak. 1875-ben a következő mesterek éltek Szentendrén: 16 asztalos, 5 kalapos, 9 cipész (varga), 7 szabó, 5 lakatos, 3 kovács, 2 bognár, 7 kádár, 10 molnár, 2 ács, 5 kőműves, 4 kőfaragó, 6 sütő, több húsvágó és mészáros. összesen 36 bolt volt a városban, fűszerkereskedők, szatócsok, lisztkereskedők, szövet- és kelmekereskedők, borkereskedők nyitottak üzleteket. A hetivásárokat hétfőn és csütörtökön tartották, ezeket gyakran felkeresték a pomázi és szigetmonostori lakosok is. Vasárnap is volt piac, ahol a lakosság élelmét szerezte be. Az aratást követő vasárnapokon sertésvásárokat tartottak. Évente háromszor volt országos vásár: máj. 5., aug. 1., akt. 20^án. Legnagyobb jelentősége az okt. 20-i vásárnak volt, amely a szüretet követte. Ezen a váci és budai csizmadiák, kelmekereskedők is megjelentek. Szentendrének marhavásártartási joga is volt, azonban ezt nem gyakorolta.

385 Az ipar és kereskedelem fejlődését akadályozta a tőkehiány. Ennek megoldására 1869-ben Takarékpénztárat létesítettek, amelynek 6000 Ft tartalékalapja volt. A kapitalista ipar kialakulását a tőkeszegénységen kívül a munkaerőhiány is nehezítette. Az elszegényedett lakosság munkát talált a szőlőkben, és nem jelentett munkaerő-itartalékot a gyári vállalkozók számára. Az 1860^a's években csupán néhány gyár kezdte meg működését a városban. Az évtizedek óta üzemelő kemencék kibővítésével 7 téglaégetőt létesítettek, ezen kívül volt sörgyár, olajgyár, papírgyár, szerszámgyár, rézlemezgyár is. Az 1873-as gazdasági válság különösen bénítóan hatott a szentendrei ipar fejlődésére. A válságot követő években a szegényebb lakosság egy része — mint a demográfiai összesítésnél láttuk — kiköltözött a városból, és befejezték működésükét az első gyárak is. 1875-ben már csak a kőbánya, 7 pataki malom és fűrésztelep, valamint 3 téglaégető volt üzemben.

386 Az első téglagyár tulajdonosa Nagy József és Rósa Lajos volt, évente 190 napon keresztül dolgozott, 86 munkást foglalkoztatott. A második gyár Léderer Károly vezetésével 48 munkást alkalmazott, a harmadikban pedig 63 fő dolgozott, Humayer Károly irányításával. Gépeket, gőzkazánakat a téglagyárakban nem alkalmaztak, és működésükben — a többi gyárakhoz hasonlóan — az 1873чаэ év fennakadást jelentett.

387 Ш