Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

közül sokan — elhagyva Szentendrét — a szegényebb városrészben, Izbégen találtak otthont maguknak.

382 A lakosság számának mozgásáról adnak képet a helységnévtárak is, amelyeket az 1860-as évektől rendszeresen összeállítottak. Általában a népszámlálások adatait követik, és tartalmazzák — a népességen kívül — a házakra és a határ nagyságára vonatkozó adatokat is. Év lakosság házak száma terület 1863 4214 — — 1873 4683 876 7205 1877 4683 876 7205 1882 4229 826 7205

383 A város fejlődésében az 1870-es években törés következett be, és a lakosság száma csökkent. A csökkenés a szegényebb szerb lakosság elköltözésével, a németek számának növekedésével járt együtt. 1881-ben a 4229 fős lakosság nyelvi-nemzetiségi és vallási megoszlás szempontjából már tarka képet mutatott. A vallási elkülönülés már igen messzire került az anyanyelvitől, legfeljebb a szerbek esetében volt átfedés.

384 római katolikus 3022 71,46% görög katolikus 5 0,12% görögkeleti 741 17,52% evangélikus 61 1,44% református 184 4,35% zsidó 216 5,11% magyar 995 23,53% német 1244 29,42% szlovák 1051 24,85% román 2 0,05% szerb 743 17,57% egyéb hazai nyelvű 2 0,05% külföldi nyelvű 72 1,70% nem tud beszélni 120 2,83% 18814>en nemzetiségi sorrend szerint: német, szlovák, magyar, szerb népesség volt a városban, ami a lakosság nagyobb részének kicserélődésére mutat. Főként azért érdekes, mert a ki- és beköltözés, nemzetiségi átalakulás a gazdasági és társadalmi viszonyok viszonylagos stabilitása, a gazdálkodás módjának konzerválódása közepette ment végbe. 110