Török Katalin - Jurcskó László: Boromisza Tibor 1880 - 1960 (Szentendre, 2012)
Jurecskó László: Boromisza Tibor festészete 1904 és 1918 között
lakosaival.59 Ezeken a képeken nem a lakosok arcának a megfestése foglalkoztatja, hanem városi létük egyik fontos színterére, a piacra menés, illetve maga a piac ábrázolása a lényeges. Egy hangulat megragadása, amely városára, Nagybányára jellemző. Újra idézem Feljegyzések című kéziratát, majd ennek dunavecsei kiegészítését: „Ez időből valók mozgalmas vásárképeim. A mozgás stílusát tanulmányoztam rajtuk. Ehhez járult a hangulatok újból feltörő érzése (...) A mozgás stílusát kerestem, a mozgás ritmusát-lelkét, abból indulván ki, hogy nincs mozdulatlanság, a mozgás állandósága egy bizonyos (helyzethez és helyhez adott) formában az egész környezettel egységben s folytatólagosan mutatkozik. Ez a téma ma is a legizgalmasabbak egyike számomra."60 Boromisza Rippl-Rónaihoz hasonlóan a mindennapok költészetét, művészetbe való beemelését valósítja meg képein. Az egység, az együvé tartozás fontosságát hangsúlyozza, az ember, a természet, az épített természet együttlátását, egyenértékűségét, amely a japán (és a kínai) művészet legfőbb jellemzője. Ezzel már előremutat a festő későbbi képeinek stílusára, s kiderül, hogy a háború utáni korszakban is ez egyik vezérlő elve művészetének. A festő képeit szemlélve a város, polgárai, az általuk épített környezet iránti szeretet és tisztelet nyilvánul meg, amely jellemzi Krúdy Gyula novelláit, kisregényeit is. Az író egyébként 1909 végén járt a városban és egy novelláját publikálta is a Nagybánya és Vidékében.61 Boromisza természetesen a festészet eszközeivel teremti meg ezt, és élénk színei segítségével szinte fel magasztalja a városlakókat és jellemző épületeit, az István-tornyot, a Szent Miklós-, a Szentháromság-templomot, illetve az emblematikus református templomot. Ezen az úton járva jut el rövid idő alatt a Nagybánya apoteózisának nevezett főműve, a Nagybánya látképe megfestéséhez (44. kép). Ez az együttlátás jellemzi két festőtársa Nagybányán készült képeit is, ahol az emberek szíve együtt dobog a természet és a város objektumainak ritmusával.62 63 Az előbb már említett Galimberti-képen kívül (45. kép), a sok ábrázolás közül csak a festőbarát Bálint József vásárképét hozzuk illusztrációként, de ne feledkezzünk meg Ziffer Zándor, Perlrott-Csaba Vilmos, Tihanyi Lajos, Pechán József - és a sort még hosszan lehetne folytatni - Nagybánya-ábrázolásairól. A város mint téma az alapítóknak a környező természet ábrázolásával szemben az új, modern stílusú generációnak lesz fontos. Bálint József kisebb igénnyel és színvonalon megfestett alkotása egyértelműen tükrözi Boromisza hatását (46. kép). Boromisza „vad" periódusához tartozik még a Nagybányai téglagyár 63 és az Erdőben című, eddig még nem publikált két festménye (47. kép), valamint az 1996-os monográfiámban szereplő Parkrészlet, a Rőzsehordók a Ligetben, a Cinterem télen című alkotásai.64 Külön csoportot alkotnak az időjárás jelenségeit ábrázoló Boromisza festmények, amelyekre a legszebb példa Eső című műve (48. kép). Hihetetlenül finoman érzékelteti az esőpásztákat az égen. Kis tört, kevert, fehér színű vonalak segítségével, nem akar minden cseppet megfesteni, csak az eső jellemzőjét megragadni. Ekkor festett lekerekített lombú fáin már érződik a japán művészet hatása. Ezenkívül az évszakok változása, illetve azok jellemzőinek festészeti megjelenítése érdekli. Méreteiben is monumentális a Tavasz című festménye (49. kép). A fények még nem oly erősek, ennek megfelelően a színek is visszafogottabbak, a fákon a különböző stádiumokat jelzi, egyesek még 59 1908-ban köt házasságot Torday Máriával, a főbíró lányával, 1909-ben pedig kiutalják számára a Kecskemétre távozó Iványi Grünwald Béla műtermét. 60 Boromisza Tibor: Feljegyzések. Élet és Literatura, 1912. szeptember 15. 61 Krúdy Gyula: Nagybányai csillagok, Nagybánya és Vidéke, 1909. november 7. 62 Boromisza Tibor önéletrajzi feljegyzései. Szerkesztette, a kéziratot gondozta és a bevezető tanulmányt írta Török Katalin, 201 I. 126. o. 63 Boromisza Tibor: A nagybányai téglagyár, 1910 k. | olaj, vászon | 67 x 94 cm | J. n. 64 Boromisza Tibor: Parkrészlet, 1910 | olaj, vászon | 100 X 100,5 cm | J. b. 1.: Boromisza Tibor NB 1910 | Janus Pannonius Múzeum, Pécs, ltsz.: 85.257 || Boromisza Tibor: Rőzsehordók a ligetben, 1910 | olaj, vászon | 98 x 115 cm | J. j. 1.: Boromisza Tibor, 1910. NB. || Boromisza Tibor: Havas Cinterem, 1910 | olaj, vászon | 98 X 115 cm | J. j. 1.: Boromisza Tibor, 1910 BOROMISZA TIBOR 23
