Török Katalin - Jurcskó László: Boromisza Tibor 1880 - 1960 (Szentendre, 2012)

Jurecskó László: Boromisza Tibor festészete 1904 és 1918 között

Boromisza Tibor: Bibliai este, 1911 Tibor Boromisza: Biblical Evening, 1911

nem hajtottak ki, mások már zöldellnek, a harmadik pedig sárga virágokban pompázik. A természet újraéledésének szép példáját még erősíti az előtérben hullámzó bő vizű patak.

Könyvünkben most csak két példával tudjuk illusztrálni a minden évszakban megfestett témát, a szénavásárt. A téma harmadik feldolgozását egy nagybányai magángyűjteményben őrzik, a negyedik még lappang. Az első az őszi kép, a Nap sugara intenzívebbé teszi a színeket, de a háttérben levő hegyek fái már sárgába és pirosba öltöztek (50. kép). A másik kép a tavaszi, amely az 1914-es katalógusban Szénavásár, amikor hó van a Rozsályon címmel szerepelt, (51. kép), s amelyen a bágyadt tavasz eleji fény még nem teszi oly intenzívvé a színeket, a kompozíció is kevésbé mozgalmas, sokkal statikusabb az előzőnél. Mindkét képén igen fontos a térbeliség érzékeltetése. A vásár téma továbbra is izgatja a művészt, összekapcsolva az évszakok ábrázolásával. Intenzív színvilágú, ugyanakkor a mozgás ritmusát még nem hangsúlyozó, esernyőerdővel jellemzett 1912-es hasonló témájú képe (52. kép).

Boromisza következő képsorozatát, az 1913/1914-ben megfestett munkaábrázolások képezik, melyeket Hevesy Iván így jellemez: „Néhány mozgalmas zsánerjelenetén kívül, mint a Megzavart disznóvásár, az emberi munka az, ami leköti most figyelmét. Az emberi munka, mint a legkiegyensúlyozottabb, legharmonikusabb mozgások és szép, szeres mozgásritmusok kimeríthetetlen forrása. A témát Nagybánya munkásélete adja neki. Megfesti az aranyzúzó telep munkásait, a kőzúzó munkásokat, a kavicsrostálókat és a kavicsbányászokat. A háttér mindig a hegyek nyugodt hullámvonala, az előtér csupa mozgás és csupa ritmus. A formák: házak, tárgyak és emberek primitívvé egyszerűsítve, hogy a mozgás minél erősebben hangsúlyozódjék és a kép tisztasága minél jobban fokozódjék."65 A festő számára tehát nem az izzadságszagú munka, nem a munkások szociális helyzetének ábrázolására, hanem egy festészeti probléma kibontására ad alkalmat a téma. A nagyon sok hasonló képe közül előzménynek tekinthető a veresvizi bányászokról készült festménye, amelyet még 1912-ben készített (53. kép). Mind témájában, mind technikájában és megvalósításában is különleges a Cséplő oláh munkások című mű (54. kép). A kint és a bent, az árnyékos és világos, a fekete és színes, a statikus

65 Hevesy Iván: Boromisza Tibor, 1922. 21. o.

24 BOROMISZA TIBOR