Török Katalin - Jurcskó László: Boromisza Tibor 1880 - 1960 (Szentendre, 2012)
Török Katalin: Boromisza Tibor munkássága 1919 és 1953 között
A korábbi időkből csak elvétve ismerünk olyan képzőművészeti alkotásokat, amelyeknek témája a Margitsziget. Ilyen például Franz Jaschke akvarellje. Jaschke udvari festőként kísérte a Habsburg-birodalomban tett utazásain József főherceget a 19. század első felében. Egy ilyen alkalommal örökítette meg a nádor margitszigeti nyaralóját. Metszetekből feltehetőleg nagyobb a kínálat, közülük való Rauscher Lajos: Margitsziget-Óbuda című rézkarca, 1884-ből. A 20. századi magyar festészetben is akad idézhető példa, igaz, inkább már a harmincas évekből. Csók Istvántól például három is: a Margitsziget, a Züzü a Margitszigeten és az 1938-as datálású Buda és a Margitsziget látképe. Ezután még hosszú idő telt el egy olyan tematikus kortárs kiállításig, ami teljes egészében a Margitszigethez kapcsolódik.11 Hunyady Sándor Családi album című önéletrajzi könyvében margitszigeti emlékei között írt arról, hogy amikor a húszas évek elején üres zsebekkel megérkezett Bécsből a Kisszállóba, az őt lakótársul befogadó író társa, Kárpáti Aurél tágas szobájának falait rámázatlan Boromisza- ésTipary- olajképek borították. (73. kép) A „tatárkülsejű" Boromisza Tibort, aki olyan volt, „mint egy pogány vallás szertartásvezető fiatal papja", csak ritkán lehetett látni, „titokzatosan visszahúzódott mindenki elől".12 Boromisza figyelmét és idejét az akkor őt erősen foglalkoztató festészeti kérdések és a buddhizmus tanulmányozása kötötték le. Munyadyhoz hasonlóan jellemezte a festőt Földi Mihály, a Magyarország főszerkesztője is 1921. november végén megjelent írásában: „(...) teljesen elvonulva minden társadalmi és művészeti élettől (...) csöndes magányában él (...) a Kisszállóban, az első emeletnek egy világos szobájában, melynek ablakaiból a sziget őszi fáira nyílik a pillantás (...) Hatalmas, erőteljes külsejű férfi Boromisza Tibor (...) Mikor beszélni kezd és szigorúan konok meggyőződését kezdi fejtegetni, hangja majdnem szenvedélyessé válik. De megint nyugodt és szinte harmonikus lesz, amikor a szekrény tetejéről leveszi vásznait. A kis szoba lassanként megtelik festményekkel, vakító színeik új fényt, új díszt adnak a szobának, egyszerre érezzük, hogy a kopott kis hotelszobában a művészet világában járunk (...)"13 A cikk művészettörténeti értékét növeli, hogy az újságíró magát a művészt is megszólaltatta: „(...) Engem különösen érdekel most a japán dekoratív stílus, azt szűröm át az összes modern festészeti irányokon. Különösen érdekelnek a fényproblémák. Újabb képeimen a Napot nagy reflektornak fogom fel, a levegőt pedig testnek, amelyen át a Nap fénye közlődik. Geometriai alakzatok jönnek ily módon létre, amelyeknek megfestésével jobban tudom éreztetni a fényhatást. A levegő testesítésének nevezném ezt a felfogást (..,)"14 Ott-tartózkodásuk ideje alatt a két festő számára bőven akadt téma a szigeten. Nemcsak a különleges hangulatú természeti környezet ihlette meg őket, hanem a margitszigeti víztorony és a Pa-Boromisza Tibor festés közben, 1920-as évek eleje Tibor Boromisza During Painting, early 1920's 11 Margitsziget a képzőművészetben, Ernst Múzeum, 1972 12 Hunyady Sándor: Családi album (1934) 2000 | 199. o. 13 (f. m.): Egy festő a Margit-szigeten | Magyarország | 1921. november 27. 14 Uo. 86 BOROMISZA TIBOR
