Török Katalin - Jurcskó László: Boromisza Tibor 1880 - 1960 (Szentendre, 2012)
Török Katalin: Boromisza Tibor munkássága 1919 és 1953 között
szigetként ékelődik be a XX. századi magyar művészet egészébe. Pedig életpályáján, munkái során, közszereplésein végigfutva (hányszor megtétetett!) egy csapásra kiderül, hogy - mondjuk ki már - a magyar művészet század eleji (nem akadémikus!) megújulásától (... ] minden ízével, szükségszerűen tágítva a 'képzőművészet' steril fogalmán, az egyetemes magyar kultúra szellemiségéhez kapcsolódik. Ennek belátásához, tekintetbe véve az egyetemes magyar kultúra változó, mégis egy és ugyanazon arculatát, ideje lenne már sok mindenen felülemelkednünk..."3 A Boromisza-életmű egészének figyelmet szentelő, kiváló művészettörténész nagyon is időszerű utalást tesz azokra az előítéletekre, felületes ismereteken alapuló prekoncepciókra, amelyeknek leválasztása Boromisza személyéről és életművéről már csak azért is nehéz, mert a művész teljes pályatörténetének feltárása mind ez ideig a művészettörténész-szakma hiánylistáján szerepel. Az alábbi tanulmány ennek a hiánynak a csökkentéséhez teszi meg az első lépést. Kiadványunkkal első ízben teszünk kísérletet az egész életmű együtt és egyszerre történő, minden eddiginél részletesebb áttekintéséhez, minden eddiginél nagyobb képanyag közzététele mellett, felvállalva azt az egyenetlenséget is, ami többek között az eddig végzett kutatások eltérő mélységeiből adódik. Amíg ugyanis szerzőtársam, Jurecskó László, Boromisza nagybányai korszakának monográfusa, mostani tanulmányával már arra vállalkozhatott, hogy a tizenhat évvel ezelőtt megjelent könyvében leírtakat bővítse, ahol szükséges korábbi nézetét korrigálja, ill. árnyalja, és mélyszántást végezzen a művek elemzésében, addig a jelen sorok írója „csak" az életmű további évtizedeinek feltérképezésével eddig elért fontosabb eredményeit teszi közzé, szoros időrendre építve és tárgyszerű adatközlésre törekedve. Az egyes korszakokhoz tartozó műtárgyakban mutatkozó hol kisebb, hol nagyobb hiányt némileg tompítandó - legyen azok oka a fizikai megsemmisülés biztos ténye, avagy a lappangás feltételezése -, ahol csak lehet megszólaltatom magát a művészt, vagy a hozzá közel álló egykori kortársait, hogy segítségükkel a pályatörténet fehér foltjait minél hitelesebben és megbízhatóbban lehessen rekonstruálni. Boromisza Tibor Nagybánya utáni pályatörténetét, de annak egyes korszakait is a fentiekben elmondottak miatt még mindig korai lenne feltenni egy végső mérlegre. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy mint a nagybányai korszaknál, az azt követő alkotói periódusoknál is áttörést csak a minél több új mű, közöttük főművek előkerülése hozhat. Sajnos, kiugró eredményeket eddig nem sikerült elérni, még mindig sok a lappangó Boromisza-kép. A lappangó és a megsemmisült művek közötti eligazodásban nagy segítséget jelentenek azok az archív fotók, korabeli újságkivágatok, amelyekre Boromisza gondosan feljegyezte, gyakran évekkel később, az adott kép sorsát. Az életmű egészét kutatva természetesen ezek a „mínuszos" adatok is felértékelődnek. Boromisza Tibor pályatörténetének „korszakolása" festészetének stílusjegyei alapján nemigen végezhető el, és a művész szellemiségével sem harmonizálna. Bármiféle stílust-követő besorolást ő maga is többször elutasított. Boromisza meggyőződéses és tudatos autodidakta volt, aki hittel vallotta egész életében, hogy a belülről táplálkozó önépítés a művészi szabadság legfontosabb záloga és életben tartója. Nem azért volt autodidakta, mert „úgy alakult" az élete, hanem azért, mert az akart lenni. Az autodidaktaság alkotói magatartást, alkotói világnézetet jelentett számára, azt a viszonyulást a művészethez, ami lénye mélyéről fakadt. Mindezekből egyenesen következik, hogy alkotóként teljes szabadságot, akár szertelennek is tűnő változatosságot, műfajok és stílusok közötti szabad átjárást engedett meg magának, felvállalva mindezeknek az olykor a minőségre gyakorolt 3 Mezei Ottó: Gondolatok Boromisza Tibor születésének 120. és halálának 40. évfordulója alkalmából | Az Ipszilon Galériában elhangzott kiállítás megnyitóbeszéde | Szentendre, 2000 74 BOROMISZA TIBOR
