Török Katalin - Jurcskó László: Boromisza Tibor 1880 - 1960 (Szentendre, 2012)
Jurecskó László: Boromisza Tibor festészete 1904 és 1918 között
Az 1907-es év kísérleteit elsősorban az Anya gyermekével és Szőlőszedők című képen elkezdett kis festéksávokból építkező alkotásmód jellemzi, akárcsak az erre az évre datálható Fák című festménye is (13. kép). Ez a festésmód egészen 1909-ig foglalkoztatja a művészt, hogy aztán ebben az évben a Pádon ülő nő és a Fürdőzők című alkotásain kicsúcsosodva, véget is érjenek ilyen irányú kísérletei. Velük párhuzamosan az erős kontúrok közé fogott egységes színfoltú, dekoratív, síkszerű festésmód is megjelenik, ami szintén azt bizonyítja, hogy Boromisza valóban a kísérletező, kutató művészek jellemzőivel rendelkezik. Ugyanis, ha egy festészeti módszerre és az általa felvetett kifejezési formákra úgy érzi, hogy megtalálta a választ, akkor már az nem igazán érdekli, túllép rajta és új feladatok felé fordul. Ehhez azonban mindig új és újabb benyomások, élmények szükségesek, mindezeket a következő évben, 1908-ban a Balaton látványa jelenti számára. Mint a hozzá írt képeslapból megtudjuk, Unghváry Sándor és Némethy Miklós, valamint Kádár Géza invitálják Kőröshegyre, ahol négyen megalapítják a Balatoni Festőkolóniát.39 Újra Boromisza 1912-es feljegyzéseiből, saját szavaival idézem fel az itt rá váró és ható élményeket: „Mikor először pillantottam meg a Balatont, oly érzésem volt, mintha csodás színek végtelen finom hangokká olvadnának föl. Lágy, ritmikus vonalakban simogatta a zöld víz a lapos partokat. A vízfelület mélységes nyugalma finom lendülettel folytatódott a tihanyi hegylánc ultramarinkék sziluettjében. Párás ködfüggönyök csapódtak uszályként a vízre. Minden rezgett, fény, hang, illat. Itt láttam, hogy teljesen tarthatatlan a fény vagy árny oly célból való felfokozása, hogy ez által az egyik vagy a másik intenzívebbé legyen. És itt láttam, hogy az erősebb megvilágítás kedvéért élessé, keménnyé fokozott árnyék tulajdonképpen természeti képtelenség. Minden oda mutatott, hogy az egész palettámat egy pár színoktáwal feljebb kell fokozni."40 Boromisza nagyon jó stílusban, érzékletesen ír. Szavai nyomán szinte megelevenedni látunk néhány későbbi képet Egry Józseftől, akivel majd a Művészház kiállításai kapcsán ismerkedik meg. Itt most mégsem Egryről, hanem az első főműveit 1908-ban megalkotó Boromiszáról van szó. Zwickl András barátom helyesen hívta fel a figyelmet arra a tényre, hogy a nagybányai Művészeti Múzeumban őrzött kép a címétől eltérően nem nagybányai mű, hanem a Rálátás a Kőröshegyre című, a Művészházban 1911-ben bemutatott képpel azonos41 (14. kép). A kevés ismert, Kőröshegyen alkotott kép közé tartozik a Köröshegyi főutca című, amely foltokra, festéksávokra épülő festészetének újabb változata. Ugyanez a festésmód jellemzi az ebben az évben még Nagybányán festett Tavasz Nagybányán címűt is. Bormisza első monográfusa, Hevesy Iván is elemzi a festő ilyen irányú törekvéseit: „Az 1906-1909 közötti években is felbukkannak egyéb törekvések, de a dekoratív színhatás sohasem hiányzik belőlük. Nem az átmeneti képeire gondolunk, hanem azokra, amelyeket egy tiszta, dekoratív stílus birtokában alkot. Tájképek ezek majdnem kivétel nélkül, tulajdonképpen a pleinairizmus rendkívül érdekes és erőteljes felfokozásai, tele ragyogó fényeffektusok és mély árnyékok mozgalmasságával. Ezek a képek nem keresik a síkszerűvé laposodást és az olajszínek tompán beütött pasztellszerű hidegségét, hanem ellenkezőleg, mindent igyekeznek kihasználni, ami eleven kontraszt: kezdve a különböző mélységi hatásoktól, a vonalak ellentétes mozgásától egészen az olajfesték fénylő effektusáig. (...) Itt csupán az eleven színfoltocskák tudatos felületi vibrálása az, amely kétségtelenül ezeknek a tájképeknek is határozott dekoratív karaktert ad."42 Hevesy ezeket a tájképeket tartja Boromisza kettős karaktere legdinamikusabb kifejezési formáinak. Valóban, ez a festésmód leginkább a francia Fauves-ok korai képein alkalmazott festékfoltocskák, kisebb festéksávokból építkező képeire hasonlítanak (16. kép), ám azoknak nem másolatai/utánérzései, hiszen Boromisza foltjai teljesen kitöltik a felületet és az egymás mellé helyezett festéksávokkal 39 Kádár Géza, Némethy Miklós és Unghváry Sándor képeslapja Boromisza Tibornak Tihanyból Zentára, 1908. július 14. | BT-CsA 40 Boromisza Tibor: Feljegyzések. Elet és Literatura, 1912. szeptember 15. 41A Művészház 1909-1914. Modern kiállítások Budapesten. 2009, 28-29. o. 42 Hevesy Iván: Boromisza Tibor, 1922, 15. o. 18 BOROMISZA TIBOR
