Török Katalin - Jurcskó László: Boromisza Tibor 1880 - 1960 (Szentendre, 2012)
Török Katalin: Boromisza Tibor munkássága 1919 és 1953 között
sokkal többet jelentett, mint pusztán szállásadót, atyai barátként tekintett rá.36 Az öreg „vegetaristáról" festett két erős portréja (103., 104. kép) mind stílusában, mind karakterábrázoló felfogásában a hortobágyi pásztorportrék szerves előzményének tekinthető, a Vitatkozó dalmátokkal Izbégi és Basa bácsi vitája(105. kép) egyetemben. „Ecsetjárása élesen szálkás, a színeit nem vonja össze, hússzíneiben a nyes vöröses égetett okker a főelem, melyhez árnyékozásul fekete vonalszálkákat használ. És ecsetjével is erősen markáns rajzot ad, szinte groteszkségbe menő típusokat."37 Nemcsak a két Vevér-portrén, de a róla szóló Boromisza-írásokon is átsugárzik iránta érzett szeretete és tisztelete: „A rozsdavörös gyümölcsfák között, a havas tisztásokon az apró házikók, présházak és kunyhók olyatén húzódnak meg, mint a kitárt ékszeres doboz fehér bársonyán ragyogó színpompás drágakövek. Ebben a környezetben él Vevér Oszkár bátyám, aki dusbozontú, fehér haja és szakálla közül vidám életkedvben néz el messze-tekintetű kék szemével, minden földi hívságok felett (...) Afféle bohém művésziélek, magántudós és vegetarista volt, aki többnyire gyalogosan rótta az országutakat, egészségi okokból- mondogatta, de a pénztárcájához is ez illett jobban (...) Élete volt a tanulás, ha talált egy érdekes könyvet, arra a föld alól is kerített pénzt"38 (107., 108. kép). A lebilincselően szép és változatos táj mindennapos látványától inspirálva Boromisza járta a környező dombokat, völgyeket és vízbe vagy olajba mártott ecsettel „jegyzetelte" a látottakat (109., 110., 111., 112., 113. kép). Olykor írással is, mint például ebben a Kárpáti Aurélhoz 1924 őszén írt levélben: „Az O-kúti völgy oldaláról, ha eltekintek arra felé, hol ezüstös szalagként fut a Duna délnek, a ködből sötéten rajzolódik a nap alá - Szentendre soktornyú sziluettje - hátterében a sejtelmesen ködösen elterülő Pesttel - a magyar Bábellel. így nézhette valamikor Jókai apánk is jártában-keltében e vidéket, s a város fölött gomolygó fantasztikus felhőkből, szinte most is látom kiformálódni a bilincsekbe vert »Rab Ráby« szellem-alakját, amint errefelé tekint Pest vármegye tömlöcéből, keresve az örök vesztett igazságot."39 Levelének záró soraiban tudatja barátjával, hogy ezentúl másként- függőleges és vízszintes sorban írt rovásjelekkel - jegyzi képeit. Elhatározása mellett élete végéig következetesen kitartott, minden munkáját: vázlatot, akvarellt és olajakat rovásjelekkel írt alá, igaz, többféle variációban. Az 1924 utáni keltezésű, de latin betűs aláírást viselő Boromisza-képekhez érdemes óvatosan közelíteni, bár a kivétel is a szabályt erősíti. A Szentendre látképe a Pismányból (114. kép) című festmény több Boromisza-képpel együtt a közelmúltban került elő abból a magángyűjteményből, ahol 1926 óta őrzik. Kiállításon azóta nem volt. Ugyanebbe a gyűjteménybe került be annak idején Boromiszának egy másik pismányi festménye is, de erről csak archív fotóval rendelkezünk, a festő értékes feljegyzésével a hátoldalán: „Eső után. Boromisza Tibor, 1925 Szentendre. Vevér Oszkár bá' ősszel"40 (115. kép). A fotón található tömör szöveg igazi értéke abban rejlik - a mű címe, keletkezési ideje, Vevér Oszkárra utaló tartalma mellett -, hogy segítségével lehetett a most előkerült olaj készítési helyét és idejét biztonságosan meghatározni. A Kárpáti Aurél által 1923 késő őszén Boromiszánál látott, „ráma nélkül felaggatott, friss képek (...) a szentendrei tavasz, nyár és ősz dús festői termése" a következő év februárjában már a Belvedere falán várták a látogatókat. Sajnos, ennek a kiállításnak a katalógusára - ha készült egyáltalán- eddig nem sikerült rátalálni, és a sajtóvisszhang is sokkal szerényebb volt, mint amit Boromiszánál megszokhattunk. Mindezek fényében, de önmagában is értékes írás Hevesy Iván elemző reflexiója a Nyugatban, annak ellenére is, hogy egyetlen művet sem említ a címével. Az avatott szemű kortárs kritikájának felidézése azonban csökkentheti kissé azt a hiányt, hogy a képeket nem vehetjük vizuá-36 Török Katalin: Egy magántudós vegetarista és egy festő barátsága | Vevér Oszkár és Boromisza Tibor | Szentendre és Vidéke I 2009. február 37 (k. k. 1.): Csoport a Nemzeti Szalonban | Pesti Hírlap 11928. április 7.| BT-CsA |A kritika szerzője Kézdi Kovács László festőművész, művészeti író 38 Boromisza Tibor: Magyarnak lenni | Függetlenség | 1934. február 18. 39 Boromisza Tibor levele Kárpáti Aurélhoz, 1924 | Országos Széchenyi Könyvtár Levelestár, 26/168 40 Boromisza Tibor: Eső után, 1925 | Archív fotó | Magyar Nemzeti Galéria, Fotótár, ltsz.: 14032-1960-12 104 BOROMISZA TIBOR
