Török Katalin - Jurcskó László: Boromisza Tibor 1880 - 1960 (Szentendre, 2012)
Török Katalin: Boromisza Tibor munkássága 1919 és 1953 között
lisan is birtokba. Ennek a hiányát ezúttal is egy hosszabb idézet ellensúlyozza: „A Belvedere új kiállításán Boromisza Tibor, a kitűnő nevű festőművész mutatja be elmúlt esztendejének eredményeit (...) Nem kísérleteket reprezentál a mostani kiállítás szép és friss anyaga, hanem a kialakult értékek erősebb és tisztább formájú újrateremtését. Nagy felszabadulások és merészebb lendületek jellemzik ezeket az új képeket (...) Az olajképek határozottan, pregnánsul tudják a formákat és mozgásokat hangsúlyozni, valőrökben, tónusokban is egyszerűbben és könnyebben tudnak kontrasztokat fokozni. Az olajképek hozzák tehát az aktív lendületeket, a cselekvéssel teli mozgalmasságokat. Ezeknek a képeknek furcsa erejét még fokozza az is, hogy a konkrét, anyagszerű, súlyos realitás ellenmozgó absztrakciókkal vegyül bennük. A bokrok, levelek, földi tárgyak foszforeszkáló fényekben és ragyogó tiszta színekben csillognak, de azért sohasem olvadnak fel anyagtalan víziókban, hanem mindig megőrzik reális testiségüket. A fény azonban, amely ezeknek a csillogó sziporkázásoknak forrása, mintha nem a nap fénye volna, hanem valamilyen felső absztrakt, égi sugárzás, amelyet a festő képzelete önkényes céllal irányít a földi testekre (...) Értékeinek tetőpontját a munkát ábrázoló képekben érte el. Ezek a legegységesebbek és legzártabbak a lelki hatások és a piktori formák szempontjából egyaránt (...) Minden mozog és lüktet ezeken a munka-képeken, a színek és tónusok talán még mélyebben és elevenebben, mint az irányok és formák és ez a sok, gyakran zsúfolt mozgásmennyiség széles harmóniákkal hullámzik önmagába az önként adódó zárt partok között. Igazi lényének másik fele, a szemlélődő passzivitás, a puha és halk víziójú hatások kihozására sokkal alkalmasabb akvarellekben és grafikában testesedik meg. Eltűnnek az erős kontrasztok és a heves mozgások, hogy helyüket a gondos, finom nüanszírozásokkal egymásba vezetett színek, csendes és nyugodt, határaik mögül soha ki nem törő szelíd ritmusok foglalják el"41 (117., 118., 119., 120., 121. kép). A Hevesytől idézett sorok mellé ide kívánkoznak a festő akkori művészeti törekvéseivel kapcsolatos saját gondolatai: „Naturalizmus vagy impresszionizmus-e amit csinálok? - nem sokat törődöm az elnevezéssel. Híjják úgy, ahogy akarják. Azt próbálom vászonra rögzíteni, színekbe és formákba törni, amit magam körül látok. S egy kicsit talán a rejtett összefüggést is, amelyet a jelenségek külső takarója alatt érzek. Mert vallom, hogy valami nagy titokzatos egység szintézisében egyesülnek a dolgok." Az intenzív és magas minőségű akvarellezés az első világháború után jelentkezett Boromisza Tibor munkásságában, és vezető szerepet játszott a húszas évek végéig, amikortól is helyükbe a nagyobb méretű gouache-ok léptek. Az 1922-es Helikon-beli kiállítást követő és a fentiekben már idézett sajtókritikák mindegyike kiemelte és külön méltatta a festő akvarelljeit. A műfaj mind mennyiségi, mind minőségi értelemben vett kiteljesedése a szentendrei korszakra esik. XXVI. kiAllitäs 41 Hevesy Iván: Boromisza Tibor kiállítása | Nyugat | 1924. | 5. szám BOROMISZA TIBOR 105 Kiállítási meghívó, 1924 Exhibition invitation, 1924
