Herpai András (szerk.): Kovács Margit Kerámiamúzeum, Szentendre (Szentendre, 2012)
Odysseus (1967) Mintázott, engobe festésű, samott körplasztika, 62 cm Ltsz.: 74.109.1. Szirének (1967) Mintázott, engobe festésű, samott körplasztika, 72 cm Ltsz.: 74.115.1. A közismert történetet feldolgozó két, összetartozó darabból álló mű edényeket formáz. A szélesebb méretű, hangsúlyosabb elem Odüsszeusz lefelé kúpformára szűkülő, tál alakú hajója, amelybe belezsúfolva ülnek a csábítást nem érzékelő, és az átmeneti süketségük miatt kicsit értetlen arcú evezős férfiak. Odüsszeusz láthatóan szenved, szinte elrepül a szél által szárnyakká dagasztott köpenyében. A másik elem ékszeres dobozra vagy bonbonierre emlékeztet. Ennek tetején állnak a madártestből és női felsőtestből összegyúrt, vágykeltő éneket daloló szirének. A művész - nem kevés iróniával - a női fejeket a 60-as évek csábító lányideáljainak mintájára formálta meg. A történet Homérosz Odüsszeiájának XII. énekében olvasható. Afurfangos Odüsszeusz Kirké nimfa tanácsára előre felkészül a reájuk váró veszélyre: „S én a viasz nagysúlyu korongját szeltem az éles érccel kis darabokra s utána erős tenyeremmel nyomkodtam: meglágyult nyomban, mert nagy erőmet s Éeliosz Hüperionidész sugarát befogadta; és fülüket betapasztottam vele sorban azonnal. Ők meg az árbochoz fűzték a kezem meg a lábam, ott álltam, s a kötél végét törzsére tekerték; sorba leülve az ősz tengert evezőkkel ütötték. ’’ (Fordította: Devecseri Gábor) A görög mitológiai szirének Akhelóosz hal alsótestű folyamisten és - egyes változatokban - valamelyik Múzsa gyermekei. Az itáliai Campania partjainál fekvő kis szigeten éltek. Perszephonénak, az alvilág királynőjének a kísérői voltak. Feladatuk volt, hogy a muzsikájuk és énekhangjuk édes dallamától elbűvölteket elvezessék a királynőhöz az alvilágba. Homérosz csak kettőt említ, de más mítoszokban legalább hárman vannak: Thelxiepeia „az elvarázsló”, Aglaiophoné „a pompás hangú" és Peiszinoé „az ámító”. Kovács Margit valószínűleg ismerte a mitológiai történet e változatát. Odysseus (1967) Modellierte, mit Engobe bemalte, Schamotte-Rundplastik, 62 cm, Inv.Nr.: 74.109.1. Sirenen (1967) Modellierte, mit Engobe bemalte, Schamotte-Rundplastik, 62 cm Inv.Nr.: 74.109.1. Die Aufarbeitung der allgemein bekannten Geschichte besteht aus zwei, zusammengehörigen Gefäßen. Der breitere, betontere, sich nach unten in einen Kegel verengende schüsselförmige Teil ist das Schiff von Odysseus, in dem die rudernden, die Verführung nicht spürenden, und wegen der vorübergehenden Taubheit etwas unverständlich dreinschauenden Männer gedrängt sitzen. Odysseus leidet sichtlich, und fliegt fast in seinem vom Wind zu Flügeln aufgeblasenen Umhang. Das andere Gefäß erinnert an ein Schmuckkästchen, oder an eine Bonbonniere. Auf deren Deckel stehen die aus einem Vogelkörper und einen Frauenoberkörper zusammengesetzten, lusterweckende Lieder singenden Sirenen. Die Künstlerin formte - und nicht ganz ohne Ironie - die weiblichen Köpfe nach dem Muster der verführenden Mädchenideale der 60-er Jahre. Die Geschichte ist im 12. Gesang der Odyssee von Homer zu lesen. Der pfiffige Odysseus hatte sich auf den Rat der Nymphe Circe auf die sie erwartenden Gefahren vorbereitet: “Und bald weichte das Wachs, vom starken Drucke bezwungen, Und dem Strahle des hochhinwandelnden Sonnenbehenschers. Hierauf ging ich umher, und verkieibte die Ohren der Freunde. Jene banden mich jetzo an Händen und Füßen im Schiffe, Aufrecht stehend am Maste, mit festumschlungenen Seilen." (Übersetzung nach J.H.Voß, bearbeitet von E.Gottwein) Die Sirenen der griechischen Mythologie sind die Kinder des Flußgottes Achelios mit einem Fisch-Unterkörper und - nach einigen Varianten - irgendeiner Muse. Sie lebten auf einer kleinen Insel, die am Ufer des italienischen Campania gelegen war. Sie waren die Begleiterinnen von Persephone, der Königin der Unterwelt. Es war ihre Aufgabe, mit ihrer Musik und dem süßen Gesang ihrer Stimme die Verzauberten zur Königin in die Unterwelt zu führen. Homer erwähnt nur zwei, aber in anderen Mythen sind es wenigstens drei: Thelxiepeia, „die Verzaubernde“, Aglaiophone, „die mit der prächtigen Stimme“ und Peisinoe, „die Gauklerin“. Margit Kovács kannte wohl diese Variante der mythologischen Geschichte. 48
