Herpai András (szerk.): Kovács Margit Kerámiamúzeum, Szentendre (Szentendre, 2012)

„Majd, mikor ott jártunk, ahová még ér a kiáltás, gyorsan hajtva hajónk, meglátták, hogy közelükbe fürge hajó ért, hát éles dalukat fölemelték:

»Jer, te dicső Odüszeusz, jer, akhájok nagynevű dísze, állítsd csak meg a bárkádat, hogy halljad a hangunk. Senki se húzott el még erre a barna hajóval, míg mézes dalait meg nem hallgatta a szánknak; benne gyönyörködvén ment el, gyarapodva tudásban (...)«”

(Fordította: Devecseri Gábor)

„Als wir jetzo so weit, wie die Stimme des Rufenden schallet, Kamen im eilenden Lauf, da erblickten jene das nahe Meerdurchgleitende Schilf, und hoben den hellen Gesang an:

»Komm, besungner Odysseus, du großer Ruhm derAchaier! Lenke dein Schiff ans Land, und horche unserer Stimme.

Denn hier steurte noch keiner im schwarzen Schiffe vorüber,

Eh1 er dem süßen Gesang aus unserem Munde gelauschet;

Und dann ging er von hinnen, vergnügt und weiser wie vormals (...)«” (Übersetzung nach J.H.Voß, bearbeitet von E.Gottwein)

49