Herpai András (szerk.): Kovács Margit Kerámiamúzeum, Szentendre (Szentendre, 2012)
Felszállott a páva, tál (1953) Korongozott, bekarcolt díszítésű, engobe mázas terrakotta dísztárgy, 30 cm Ltsz.: 74.151.1. Kovács Margit számára a magyar népművészet nem pusztán motívumkincsével jelentett folyamatos ihletforrást. Gyakran készített tálakat, korsókat, plasztikákat vagy nagyméretű faliképeket is közismert népdalok témájának illusztratív feldolgozásával. A pompás tollazatú, kecses testű pávának gazdag ikonográfiái tartalma van. Az ókorból származó hiedelem alapján - mely szerint egyrészt húsa nem romlandó, másrészt szétterülő farktollai az eget jelképezik - válhatott a halhatatlanság és az örök élet szimbólumává. Az angyalok pávaszemes szárnyai az örök élet színhelyére, a Mennyei Paradicsomra utalnak. A késő középkorban a hiúság illetve gőg bűnének megtestesítője lett. A páva eredeti jelentésének erőteljes átformálódása tapasztalható a magyar népköltészetben élő variánsokban, ahol az igazságtalanul rabságba került szegény emberek reménybeli kiszabadulásának megtestesítője lett. A magyar népdalt 1906-ban Ady Endre dolgozta fel társadalomkritikai hangvétellel írt, az elavult értékek ellen fellépő, megújulást váró és hirdető költeményében. Kodály Zoltán a vers szövegére kórusművet és 1939-ben zenekari darabot komponált. Ady Endre: Fölszállott a páva „Fölszállott a páva a vármegye-házra, Sok szegény legénynek szabadulására." Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak, Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap. Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre, Új arcok, új szemek kacagnak az égre. Új szelek nyögetik az ős magyar fákat, Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat. Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig, Vagy ez a mi hitünk valóságra válik. Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek, Vagy vagytok, vagy ismét semmi ködbe mentek. „Der Pfau ist aufgeflogen...“ (Volkslied), Schale (1953) Auf der Drehscheibe hergestelltes, mit Einritzungen und Engobe-Glasur verziertes Terrakotta-Ziergefäß, 30 cm Inv.Nr.: 74.151.1. Für Margit Kovács bedeutete die ungarische Volkskunst mit ihrem Motivschatz nicht nur eine ständige Inspiration. Häufig stellte sie auch Schalen, Krüge, Plastiken, oder großformatige Wandbilder mit einer illustrativen Aufarbeitung eines allbekannten Volksliedes her. Der Pfau mit seinem graziösen Körper und dem pompösen Federkleid hat einen reichen ikonographischen Inhalt. Aufgrund des aus der Antike stammenden Glaubens - nach dem einerseits sein Fleisch nicht verderblich ist, und andererseits seine ausgebreiteten Schwanzfedern den Himmel symbolisieren - konnte er zum Symbol der Unsterblichkeit und des Ewigen Lebens werden. Die Engelflügel mit den Pfauenaugen weisen auf den Ort des Ewigen Lebens, auf das Himmlische Paradies hin. Im späten Mittelalter wurde er zum Inbegriff der Eitelkeit, bzw. des Hochmutes. Die intensive Umgestaltung der ursprünglichen Bedeutungen des Pfaus ist in den Variationen der ungarischen Volksdichtung zu finden, in der er die Verkörperung der hoffnungsvollen Befreiung der unrechtsmäßig in Gefangenschaft geratenen armen Arbeiter wurde. Das ungarische Volkslied arbeitete 1906 Endre Ady in seiner mit gesellschaftskritischem Ton geschriebenen, gegen die überholten Werte auftretenden, auf Erneuerung wartenden und sie verkündenden Dichtung auf. Zoltán Kodály schrieb auf diesen Text ein Chorwerk und komponierte 1939 ein Stück für Orchester. Ady Endre: Auf das Komitatshaus „Auf das Komitatshaus flog der Pfau im Maien, all die armen Burschen zu befreien!“ Stolze Pfauen, lohnde Sonnen ihr auf Erden, bringt die Kunde: Anders wird es morgen werden. Anders wird es, anders: Neu das Kampfgetümmel, neue Augen lachen morgen auf zum Himmel, Neue Stürme machen Ungarns Pappeln ächzen, endlich kommt das Wunder, nach dem wir lange lechzen. Denn entweder sind wir toll und gehen zugrunde, 30
